6. jelenet: A bécsi Augustinus Templom
LUCHENI: Este fél hét, Bécs - különös időpont egy esküvőre... De ha ettől eltekintünk,
ez az 1854. április 24-e nagyon is megfelelő, az Augustinus Templomban!
Porca miseria!
FÉRFIAK ÉS NŐK: Hasztalan már kérdenünk,
csak frázisokból érthetünk!
E rossz világban így lakunk,
mert innen immár nincs kiút!
Már elkövettük mind a bűnt,
a szép erény mind megy nagyon,
és folyton átkot szór a szánk,
de minden áldást visszavon!
A borzalom nem háborít,
a szépre már nem gerjedünk!
A jó okulnunk túl kevés,
a rossztevés csak vicc nekünk!
A sok csodából rég elég,
a dolgaink közt nincs határ!
A kínhalálnak hangjait
a földi fül jól bírja már,
de nincs tovább a kérdezés,
mert több esély nem lesz soha!
Az otthonunk e holt világ,
mely önmagának gyilkosa!
És bármi van, vagy bármi lesz,
csak arra kell, hogy múljon el
a szenvedés, a tiszta kéj,
ha van halál, az érdekel!
Elisabeth! Elisabeth!
RAUSCHER: Ha ez az akarata, feleljen igennel!
ELISABETH: Igen! |
|