Molina:
Csak ha filmre vették,
Látni, hogy milyen szép,
Élet és halál és csók és minden édes esztelenség.
Nézni, nézni, tessék!
Ó, de szép a szépség!
Álmodozni nézz szét!
S megtalálja hősét finnyás népség, és a nagyközönség.
Hogyha filmre vették...
Kar:
Hogyha filmre vették...
Molina:
Én próbálgattam élni,
Mint polgár, s mint egy férfi,
Ám egyikben sem telt sok örömem!
S nem telt, csak múlt az élet,
Kihunyt a láng, s a fények,
S nem láttam szépet, csak a filmeken...
Kórus:
És már csak gyönge, gyáva voltam, Gyönge, gyáva, jaj, jaj,
Maszkokat viseltem, Maskarákat, ej, ej,
És piszkosul csalódtam én
A tiszta, zsenge gyermekekben...
Mert, csak ha filmre vették, látni, hogy milyen szép
Minden esztelenség...
Ám amikor rád találtam én, egy élet született,
Ami már végre az enyém, s nem film, nem maszk, nem képzelt szerep.
S mikor a hercegnő haldoklott,
S hamar meg is halt,
Megtette végső erejéből,
Amit meg akart.
Még elsuttogta ezt a szép, békés harci dalt:
Viva la Guerra!
Viva la Revolution!
Viva... mit tudom én!
Valentin:
Úgy hívták, Molina.
Kar:
Úgy hívták, Molina.
Úgy hívták, Molina.
Úgy hívták, Molina. |
|