Pókasszony:
Hé! Hello! Hogy vagy, fiú?
Molina:
Takarodj! Hisz tudod, hogy, hogy!
Pókasszony:
Csak csevegnék veled...
Miért e rémület?
Molina:
És tőled mindig féltem én!
Pókasszony:
De miért?
Molina:
Hagyj békén!
Pókasszony:
Csacsiság!
Rájössz még, hogy a jótevőd vagyok!
Molina:
Nem! Gonosztevőm! Takarodj!
Pókasszony:
Szép vagyok, ugye, az?
Molina:
Ez igaz!
Pókasszony:
És meleg hangú, csöndes, kedves...
Hát miért nem kedvelsz?
Molina:
Iszony ez!
Pókasszony:
Hívsz te még, mint jótevőt,
S én eljövök...
Kaphasd meg a csókom...
Molina:
Soha! Soha! Takarodj! Takarodj!
Pókasszony:
Lesz, hogy akarod...
Mint minden ember a jót,
És van-e nagyobb, és van-e jobb,
Mint az a csók, mit én adok,
A végső titok én vagyok!
A kéjtől zokog, akinek én csókkincsemből adok.
És meg is kapod!
Csak várj még egy pár napot! |
|