Kar:
Ú-ú-ú...
Karod szépen, lassan kinyújtod,
Rátekersz egy érelszorítót,
Keresel egy szép kis kékes erecskét és
Ú-ú-ú...
Máris úgyis van mit szeretni,
Jó hozzád és mindig hű... a tű.
Fájdalom egy szál se, mi kell még?
És ú-ú-ú...
Fény...izzik...
Fényország...
Kérhetsz bármit,
Járhatsz, száll itt...
Ú-ú-ú...
Nem hoztál rám szégyent...!
Mama:
Nem hoztál rám szégyent, miért kínzod magad?
Még hogy szégyellnélek, jó fiamat!
Szomszéd népek azt fecsegnek, mit csak szájuk tud,
Nincsen ilyen jó fiuk.
A legtöbb anyának hitványabb, s durva kölke van,
Te más, te más vagy, jó fiam!
Jól tudom, hogy más vagy, mint a többi, más,
Ebből nem lesz szent sírás.
Számos más anyának hazug és rossz gyermeke van,
Te a titkot kimondod tisztán, fiam!
Hát miért ne bíznál bennem? Miért gyötröd magad?
Emberben, a lelkemben a legjobb vagy! |
|