Valentin: Kar:
Van egy meredek, kurta és kavicsos utca,
Onnét nyílik háza,
Ott vár énrám Marta. A fal mögött. A fal mögött.
Ma is azt érzem csak, szemem lehunyva,
Amint tapint varázsos ujja,
S fűből, szeszből újra meg újra szív és tölt.
S ahogy oly régen, ma is úgy érzem,
Hogyan áraszt hófehéren izzó vad gyönyört.
A fal mögött.
Ez a virág nekem nőtt.
Csak tőle szép a föld. A fal mögött. A fal mögött. A fal mögött.
S ahogy oly régen, ma is azt érzem,
Hogyan áraszt hófehéren izzó vad gyönyört.
A fal mögött. A fal mögött.
Örök álmom látnom őt.
Csak tőle szép e föld! Minden érzelmünkkel kínoz
A fal mögött. |
|