Molina: Ez a szakmám!
Kirakatrendező vagyok a Montoyánál. A legnagyobb üzletükben! Köszönöm érdeklődésedet! Nagyon értek hozzá! Hogy miért? Köszönöm kérdésed! Mert nem tudok nyugodni, amíg egy kirakati baba nem tökéletes.
Varázsolok,
Azt mondták, varázsolok,
És ezt a varázslatot a bámulók
Csak nézték, s maradt titok.
Hisz varázsolok,
Pár csöpp trükk imitt-amott,
Szűzi blúz, de tűsarok, s lazább zsabót,
Egy blikkre beláthatod,
Szakmámban az ász vagyok,
S bámultak kicsik, nagyok.
Csak egy példa:
Volt ott egy csuda, mesés, finom párfőm,
Azt szétkentem a kamu nőn.
Azt mondták: A franc se érzi majd!
Azt mondtam: Pont ez inspirál, ez hajt.
S a győztes ez lett ezernyi bábu közt,
Mert jó volt a start!
Drágám! A lötty működött!
Varázsolok,
S mit mondjak, csudás dolog,
Hírem közszájon forog,
A szakma bárhogy morog,
Szépséget adok-kapok,
Nem, mint a tahó macsók,
Az én modellem
Nem áll a stílus ellen,
Megérzi bennem jó szellem,
Segíti a jót!
Csippentsd meg!
Jó a szoknya, ám így lesz szebb,
Árnyalatnyi rúzs,
Még egyszer!
Jó! Elég! Ez az! Látnod kell!
Végül ezt nehogy elkapkodd!
Tömd bujábbra a melltartót!
Így tökéletes már!
Vitatnod is kár!
Zajos siker vár!
Varázsolok!
S úgy éljek, csudás dolog,
Űznöm e varázslatot,
Hírem közszájon forog,
Szépséget adok-kapok,
Nem, mint a tahó macsók,
Az én modellem
Nem áll a stílus ellen,
Megérzi bennem jó szellem,
Segíti a jót!
A vastapsot köszi! Szia! Csók!
Valentin: Befogod végre? Befogod-e végre?
Köszi! Szia! Csók!
És ha sokat járna a pofád még,
Okádnék!
Több mint elég!
Most kiosztom helyünket:
Ott a tiéd,
Idébb ne lépj! Kuss! Végképp!
Molina: Szép!
Ám van még egy kis semmiség...
Valentin: Nem volt még elég?
Molina: Hát a küblink!
Valentin: Hogy mink?
Molina: A meghitt, közös küblikénk...
Azzal hogy lesz és miként?
Valentin: Jó ég! Határesetként...
Molina: Áldja az ég nagy szívét!
Valentin: És állítsd le már magad!
Töröld az álmodat!
Rúgd ki, ha látogat rögeszméd,
Hogy bikácskád lennék.
Mert nem! Nem! Nem! Nem! Nem!
Döntöttem, és végképp!