[ Musical gyűjtemény ] -> Az Operaház fantomja ~ A tetőn

| «« Előző szám |   « 10/19 »  | Következő szám »» |

(Az Operaház kupolája, tetején a Győzedelmes Apolló szobra. Az alkonyi égen csillagok. Körben háztetők, lámpák, templomtornyok a távolban. Párizs éjjel. A lépcsőházból világosság szűrődik fel. RAOUL és CHRISTINE érkeznek sietve, a lány félőrült a rémülettől, a fiú folyton a szavába vág, hogy nyugtatni próbálja.) RAOUL Miért hoztál fel ide? CHRISTINE Veszélyben voltunk! RAOUL Ránk várnak lenn! CHRISTINE A Fantom! Ott könnyen megtalál! RAOUL Christine, ezt nem mondd! CHRISTINE Végez velem! RAOUL Ne gondolj erre! CHRISTINE Vérszomjas gyilkos! Nem fél senkitől. RAOUL Lázálom! El fog tűnni! CHRISTINE Az Operaház Fantomja ha kell, hát újra öl! RAOUL Hidd el, hogy ez az egész csak mese, mert nincs, nem létezik a Fantom! CHRISTINE Ember vagy állat ez? Gyilkol, ha kell! RAOUL Ember vagy állat ez? Piszkos kis árny! CHRISTINE Mindenhol megtalál! Hogy bújjak el? RAOUL Törvényen kívül áll, úgy véli tán! KETTEN Sejtelmes látomás, kit rejt a mély. A Fantom, ez a titokzatos lény CHRISTINE rég bennem él. RAOUL rég benned él. Ne félj! Csak képzelgés a Fantom! CHRISTINE Raoul, ott jártam! Nála jártam, a rejtekén, ahol minden kis fényt lassan elnyel a mélység... mélység... Raoul, én láttam! Még az arcát is láttam én! Bárcsak feledni tudnám, de nem megy, mert formátlan, borzalmas arc, amit elrejt a mélység... mélység... (Transzban, majd egyre nagyobb elragadtatással.) Ám ha szólt, mégis átjárt ez a fénylő hang, aztán szárnyára vett egy bűvös dal, bennem zengett, s a lelkem égig szállt! Ilyet még soha nem éreztem tán. RAOUL Amit hallottál, álom volt csupán! CHRISTINE De milyen más, amit két szemében látsz... Csak fájdalom, esdeklés és rajongás. RAOUL Christine! Christine! FANTOM (nem látjuk) Christine! CHRISTINE Mi volt ez? (A pillantásuk újra találkozik, a hangulat megváltozik.) RAOUL Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív! Ne félj, nem bánthat senki! Jöjj hozzám megpihenni! Rémült órák könnyét én felszárítom mind. Ne félj, melletted állok, csak egy szavadra várok! CHRISTINE Nézz rám mindig ilyen égő szemmel! Érzem, nem hagysz többé egyedül. Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek! Ölelj át, és múlik már az éj! Csak ennyit kérek én. RAOUL Oltalmazlak mától, nincs több rettegés. Nincs több lidérces álom a két karom ha átfon. CHRISTINE Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék! És még az kell, hogy itt légy, hogy elbújtass és megvédj. RAOUL Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek! Mától nem bánt többé a magány. Szólíts kedvesednek most és mindig! Ezután már mindig légy enyém Christine, csak ennyit kérek én! CHRISTINE Válassz társadnak míg élsz, s míg élek! Hívj, s én nem hagylak el soha már! KETTEN Írd át lángbetűkkel sorsom könyvét! CHRISTINE Mondd, hogy szeretsz! RAOUL Ez nem nehéz! KETTEN Szeress, csak ennyit kérek én! Ezután már mindig légy enyém! Szeress, csak ennyit kérek én! (Megcsókolják egymást. Hirtelen a színpadon kívülről egy kíntorna hangját halljuk, Christine felocsúdik az álmodozásból.) CHRISTINE Mennem kell, biztos türelmetlenek! Várj meg, Raoul! RAOUL A sírig várnék! CHRISTINE Rendelj gyorsan hintót! Légy a hátsó ajtónál! RAOUL Nincs több lidérces álom a két karom ha átfon! (Kisietnek. A FANTOM felemelkedik a szobor mellől.) FANTOM Tőlem kaptál szárnyat. Emlékezz csak rá! És most ez rá a válasz, hogy elárulsz és megcsalsz! Ő se tudna rólad, ha nem fedezlek fel! Christine... Christine... CHRISTINE, RAOUL (színpadon kívül) Válassz társadnak míg élsz, s míg élek! Kérj, s én nem hagylak el soha már! Szólíts kedvesednek most és mindig! FANTOM Amíg élsz, a bosszúm elkísér! Szenvedj, csak ezt kívánok én! (A tető eltűnik, nagy tapsot hallunk. Az Opera függönye összemegy, a főszereplők kijönnek meghajolni, CHRISTINE jól láthatóan CARLOTTA jelmezben van.) Menj! (A FANTOM egy gyújtózsinór segítségével lerobbantja a csillárt, az pedig leszakad hatalmas villanás és dördülés kíséretében.)

| «« Előző szám |   « 10/19 »  | Következő szám »» |