| [ Musical gyűjtemény ] -> Az Operaház fantomja ~ 2. jelenet - A színpad mögött |
| | «« Előző szám | « 4/19 » | Következő szám »» | |
| (A színpad hátulról. A taps folytatódik, CHRISTINE-t látjuk hátulról, ahogy megköszöni a tapsot. A függöny összemegy, a táncoslányok odaszaladnak CHRISTINE-hez.)
REYER Gratulálok, kisasszony! GIRY Rendben van, jó voltál. Ő is meg lesz elégedve. (A kórusnak.) Ti elmehettek. (A táncosoknak.) De ti rettenetesek voltatok ma este. Micsoda temps de cuisse! Micsoda rons de jambe! Gyerünk próbálni most! (A balett-táncosok elhelyezkednek a próbateremben. CHRISTINE lassan előrejön, láthatóvá válik az öltözője. MEG követi őt. Amint CHRISTINE az öltözőjéhez ér, a semmiből megszólal a FANTOM hangja.) FANTOM Bravi, bravi, bravissimi. (CHRISTINE hallja a hangot, MEG nem.) MEG Christine, Christine! FANTOM Christine! MEG Nagyszerű volt! Ezt hogy csináltad? Titkaid bár tudnám! Senki sem hallott ennél szebbet! Mondd, kitől vettél leckét? (CHRISTINE lassan belép az öltözőjébe, MEG követi.) CHRISTINE Apám egy angyalról mesélt. Várom, hogy eljöjjön, rég. Éreztem éneklés közben, most is érzem még. (Szinte transzállapotban.) Itt van, és mégsem érhetsz hozzá. Láthatatlan szellem. Itt van és szólít édes hangján. Nem hagy el már többé! MEG Christine, ez képzelgés pusztán, lázálom csak, semmi más. Minden, mit mondasz, kész rejtély, félek máshol jársz. CHRISTINE (Meg se hallja, extázisban van.) Angyali hang, ki dallal őrzöl, énreám szórj dicsfényt! MEG (önmagának) Miféle angyal ez? KETTEN Angyali hang, hadd lássam arcod! Titkos és szép angyal! CHRISTINE Itt érzem most is őt! MEG Te reszketsz! CHRISTINE Itt van köztünk! MEG Az arcod falfehér! CHRISTINE Ez megrémít. MEG Nem kell félned! (MADAME GIRY lép a szobába.) GIRY Meg Giry! Táncos vagy, nem? Akkor indulás gyakorolni! (CHRISTINE-hez) Kedvesem! Megkértek, hogy ezt adjam át neked. CHRISTINE Piros sál. A padlás. Kicsi Lotte... (CHRISTINE hátra szalad átöltözni, eközben RAOUL, ANDRÉ, FIRMIN és MADAME FIRMIN közeledik az öltöző felé. Az igazgatók jókedvűek, pezsgőznek.) ANDRÉ Bravúros beugrás! Egyszerűen bravúros! FIRMIN Micsoda megkönnyebbülés! Egy jegyet sem váltottak vissza! MADAME FIRMIN Te kapzsi! ANDRÉ Richard, azt hiszem, igazi tehetséget sikerült felfedeznünk Daaé kisasszony személyében. FIRMIN (CHRISINE öltözőjének ajtajára mutatva) Hát itt is volnánk, Monsieur le Vicomte. RAOUL Hölgyem, uraim, ha nem vennék rossznéven, a továbbiakban lemondanék az önök kíséretéről. ANDRÉ Ahogy óhajtja, Monsieur. FIRMIN Úgy látom, nem először találkoznak... (RAOUL kopog az CHRISTINE öltözőjének az ajtaján.) CHRISTINE Szabad! RAOUL Christine Daaé! Hová lett a piros sálad? CHRISTINE Monsieur? RAOUL Az nem lehet, hogy elveszítetted! Annyi fáradtságomba került, hogy... Tizennégy éves voltam, és csurom víz! CHRISTINE Mert berohantál a tengerbe a sálamért, hogy visszahozd! Ó, Raoul, hát te vagy az? RAOUL Christine! Kicsi Lotte tűnődik folyton... CHRISTINE Erre is emlékszel? RAOUL Kicsi Lotte, mit kérnél inkább, egy babát... KETTEN ...vagy cipőt, vagy mást? CHRISTINE Vagy egy szép kis ruhát? RAOUL Azok a piknikek a padláson! ... Csokoládét? CHRISTINE A papa hegedült. RAOUL És mi rejtelmes északi legendákat olvastunk egymásnak. CHRISTINE "Kedvencem mégis - Lotte szólt - Ha álmomban süt rám a hold, és egy angyali hang itt benn dúdol egy dalt. KETTEN Az angyali hang itt benn dúdol egy dalt." CHRISTINE A papa azt mondta: "Ha meghalok, kislányom, akkor sem válunk el örökre egymástól. Egy angyal hangján üzenek neked." Hát a papa meghalt, Raoul, és hozzám eljött a Zene Angyala! RAOUL Efelől nincs kétségem! De most inkább menjünk vacsorázni! CHRISTINE Nem, Raoul! A Zene Angyala nagyon szigorú! RAOUL Jó, akkor majd nem maradunk sokáig! CHRISTINE Nem, Raoul! Már semmi sincs úgy, mint rég! RAOUL Igen, mert már rég át kellett volna öltöznöd. Én is hozom a kabátom, kicsi Lotte! (Kimegy.) CHRISTINE Már semmi sincs úgy, ahogy régen volt... Raoul! (RAOUL után szalad, de már nem találja. Visszamegy a szobájába. Sejtelmes zene, majd megszólal a FANTOM.) FANTOM Ostoba sznob! Nem érted rajong. Őt csak a fény vonza. Szemtelen szájhős! Ma itt én győztem. Nem vehet el tőlem! CHRISTINE Hallom a hangod, furcsa Angyal! Hallgatok rád, szólíts! Gyönge volt lelkem, nézd el, kérlek! Lépj elő hát, Mester! FANTOM Hízelgő gyermek, lásd tisztán a titkot, mi homályban tart! Pillants a tükrödbe, Christine, és ott rám lelsz majd! (A FANTOM alakja láthatóvá válik a tükörben.) CHRISTINE Angyali Hang, hát látlak végre! Énreám szórj dicsfényt! Angyali Hang, ki dallal őrzöl, lépj elő, furcsa Angyal! FANTOM Itt van az Angyal, kit vártál. Tőlem ne fél, érj csak hozzám! (CHRISTINE elindul a fénylő tükör felé. Ezalatt RAOUL visszaér, meglepődve hallgatja a hangokat. Megpróbál bemenni, de az ajtó zárva.) RAOUL Mi ez a hang? Ki az? Ki van bent? (A szobában a tükör megnyílik, mögötte pokoli fényben áll a FANTOM. Előrenyúl, megragadja CHRISTINE csuklóját.) FANTOM Itt van az Angyal, kit vártál. Tőlem ne fél, érj csak hozzám! (CHRISTINE eltűnik a tükörben, az bezárul mögötte. Az öltöző ajtaja hirtelen kinyílik, RAOUL belép az üres szobába.) RAOUL Christine! Christine! Angyal! 3. jelenet A FÖLD ALATTI LABIRINTUS MAJD A REJTEKHELY (A félhomályban kirajzolódik a FANTOM alakja, aki CHRISTINE-t vezeti egyre lejjebb és lejjebb az Operaház pincerendszerében a rejtekhely felé. A színpad egyik süllyesztőjében tűnnek el. Mécsesek mindenütt. CHRISTINE-t és a FANTOMot egy csónakban látjuk, amint lassan átszelik a földalatti tó párás vizét.) CHRISTINE Álmomban megjelent egy furcsa árny. Hallottam énekét, hívó szavát. Tán most is álmodom, mert érzem én, a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él. FANTOM Jöjj hát és énekelj, így kell legyen. Énhozzám tartozol, egy vagy velem. Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj. A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él. CHRISTINE Ki arcod látta már, fél, míg csak él. Álarcod én leszek. FANTOM És hangod én. KETTEN Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél a Fantom, ez a titokzatos lény CHRISTINE rég bennem él. FANTOM rég benned él. KÓRUS (a színpadon kívülről) Vigyázz! A Fantom újra itt jár! Fuss hát! A Fantom újra itt jár! FANTOM Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál. Eljő egy éjszakán... CHRISTINE és rám talál. KETTEN Sejtelmes látomás, kit rejt a mély a Fantom, ez a titokzatos lény CHRISTINE rég bennem él. FANTOM rég benned él. Énekelj! Énekelj, ó Angyala a Zenémnek! CHRISTINE Itt él, rég bennem és a Fantom. FANTOM Énekelj! (A dal egyre magasabbra kapaszkodik, ahogy a tetőpontjára ér, mi is megérkezünk a rejtekhelyre. Elöl orgona emelkedik ki a tóból.) CHRISTINE Ah... FANTOM Még énekelj! CHRISTINE Ah... Ah... FANTOM Énekelj, Angyal! CHRISTINE AH... FANTOM Még! Énekelj! CHRISTINE AH... FANTOM Énekelj! Énekelj nekem! CHRISTINE AH! (CHRISTINE elájul. A FANTOM az orgonához ül, és magát kíséri.) |
|
| | «« Előző szám | « 4/19 » | Következő szám »» | |