Betsy:
Nem, Vronszkij! Lehetetlent kér!
Anna többé nem jöhet a társaságba!
Maga persze mindig szívesen látott vendég...
Vronszkij:
Betsy, ha most elutasít, a mi barátságunk is véget ér...
Betsy:
Sajnálom. Igazán sajnálom...
Fájlalom, de semmit sem tehetek érte.
Anna:
Két embert szeretek jobban mindennél,
jobban az életemnél:
a fiamat és Vronszkijt.
Ha őket elveszítem,
mindennek vége!
Kitty:
Kosztya, végre! Hol voltál?
Levin:
Sztyíva kért, hogy menjek le vele
Kareninához.
Csodálatos asszony!
A szíve is kivételes!
Kitty:
Az a nő egy ördög!
Téged is megbabonázott!
Látom a szemedből,
beleszerettél!
Levin:
Jézusom, Kitty!
Könyörgöm, ne mondj ilyet!
Hisz én csak téged,
csak téged szeretlek!
Anna:
Elutazol? Látom, csomagolsz...
Dolgod van újból.
Vronszkij:
Csak két nap. Egy peres ügy.
Anyámnak kis segítség.
Anna:
Egyre több az intéznivalód.
Úton vagy folyton.
Vronszkij:
Két nap. Bár utána
Moszkvába is felugranék...
Anna:
Pompás! Én is utazom!
Vronszkij:
Nem, nem! Ez fárasztó!
Anna:
Mért hazudsz, mondd?
Már nem szeretsz, tudom.
Vronszkij:
Ne kezdd el újból!
Anna:
Gyűlölsz! Megcsalsz! Vége már!
Vronszkij:
Mit akarsz tőlem?
Anna:
Szeretetet, és az nincs!
Vronszkij:
Anna, én szeretlek!
Ne nézz agy rám!
Megtenném, bármit is kérj!
Hát utazzunk együtt!
Ligyija:
Nézze meg őt, Oblonszkij úr!
A lelke megújult, csupa szeretet!
Sztyíva:
Alekszej, tudom, jó ember vagy.
Meg kell szánnod Annát!
Nem kérünk mást, csak a válást!
Tedd szabaddá!
Karenin:
Élje az életét! Hívő emberként
imádkozom a lelkéért!
Ruhámat elvették,
az ingem is adtam, vigyék!
Mért kell még mindig tűrnöm?
Szót se már! Elég volt ebből!
Mondd el: a válaszom nem!
Döntöttem. Ez a végső szavam.
Ki bűnös, az mind bűnhődjék!
Anna:
Mért vagyok féltékeny?
Mért vagyok ingerült?
Az én hibám lesz, ha elvesztem őt...
Kitől jött sürgöny, mondd?
Vronszkij:
Bátyádtól, Sztyívától, de ez ráér...
Anna:
Rejted előlem. Mondd, mire jó?
Mutasd hát!
Vronszkij:
Karenin nemet mondott újból.
Ez véglegesnek tűnik. Nincs hát kiút!
Anna:
Nem számít! Eddig se számított!
Mit számít akkor, ha szeretjük egymást?
Vronszkij:
Jobb, ha tiszta egy helyzet...
Anna:
Úgy beszélsz kettőnkről...
Kegyetlen vagy újból!
Átlépnél rajtam,
már nincs benned érzés!
Vronszkij:
Ne kezdd el megint!
Torkig vagyok!
Ezt nem lehet kibírni már!
Anna:
Ha ez így van, hagyj el!
Menj csak el Szorokinához,
kit a szívtelen anyád
kiszemelt, hogy elvedd!
Vronszkij:
Bűntelent vádolsz!
Anyámról így ne beszélj!
Ő mindig jó volt,
nem engedem, hogy bántsd!
Anna:
Nem is szereted! Így van, jól hallod!
Frázis minden, bármit mondsz!
Vronszkij:
Ha így van hát...
Anna:
Úgy döntsük el!
Vronszkij:
Te döntsz így, hisz látod, elüldözöl!
Anna:
Megbánod még!
Tudom, meg fogod bánni!
Dolly:
Anna! Sztyíva épp rólad beszélt!
Anna:
Azt hittem, itt találom Vronszkijt...
Volt egy vitánk... Azért jöttem,
hogy lássam őt.
Dolly:
Kitty van itt. Kitty, nézd, ki jött!
Kitty:
Igazán örülök...
Anna:
A férjed nemrég nálunk járt.
Nagyszerű ember!
Kitty:
Nincs itt. Már haza ment a birtokra.
Dolly:
Anna, kérlek, maradj egy kicsit!
Anna:
Nem. Mennem kell. Már nincs időm... |
|