[ Musical gyűjtemény ] -> Anna Karenina ~ Gyónás
| «« Előző szám |   « 25/33 »  | Következő szám »» |

Pap:
Ó, Uram, irgalmazz árva lelkünknek!
Bocsáss meg a tévelygő bűnösnek!
Oly sok a nevedet káromló,
oly sok az igazad tagadó,
csalárd, gőgös lélek,
és Te mindent látsz!
Ó, Uram, irgalmazz minden vétlennek!
Bátorítsd, kit rémít a gyűlölet!
Oly sok a hitünket romboló,
otthont és hazát pusztító,
gonosz, gyilkos gazság,
és Te mindent látsz!
Levin:
Atyám, eljöttem hozzád,
hogy megbocsáss!
Pap:
Krisztus áll itt láthatatlan,
Ő hallgatja gyónásodat.
Hiszel-e, mondd, mindabban,
mit egyházunk tanít?
Levin:
Mindig és mindenben kételkedem,
nem leltem választ sosem...
Pap:
Gyengeségünk forrása a kétkedés.
Imádság nélkül, hitetlen bízni nehéz!
Most a templom csendjében
szembenézhetsz Istennel!
Szólj, ha bűn terhelné lelked.
Mondd csak el!
Levin:
Egyetlen bűnöm csupán,
hogy kétkedem.
Pap:
Lehet-e kérdés Isten léte,
hisz Tőle mind a Föld szépsége!
Tagadja tán az Alkotót
a fényes alkotás?
Házasságra készülsz lépni,
s ha Isten megáld egy újszülöttel,
hogy tanítod hinni őt,
ha magad sem hiszel?
Ha megkérdi majd,
az áldott napfény mért is gyúl?
Ha megkérdi majd,
mi vár ránk a síron túl?
Mit mondsz neki? Mit felelsz?
Ha megkérdi majd, hogyan felelsz?
Imádkozzunk együtt, fiam, Istenhez!
Ő könyörül rajtad, feloldoz, segít neked!
Jézus Krisztus áldását,
jó Urunk bocsánatát kérem
kétségektől sebzett lelkednek.
Menj, s az oltár elé mátkád így vezesd!

Dolly:
Karenin sürgönyzött,
Anna még gyönge,
nélküle ő sem jöhet.
Csodálom Annát!
Betsy:
Én Karenint.
A család számukra szent!
Kitty:
Ránk vár mindenki!
Mi van veled? Mi lelt?
Levin:
Nem vagyok rád méltó!
Tévedtél, gondold meg!
Dolly:
Vronszkijról mit tud?
Scserbackij:
Utazni készül.
Dolly:
Ügyesen célzott...
Scserbackij:
Már gyógyul a seb.
Kitty:
Ez azt jelenti tán,
hogy nem akarod?
Levin:
Nem, ha nem szeretsz!
Kitty:
Hogy nem szeretlek?
Hogy mondhattad ezt?
Levin:
Mit tettem, Kitty!
Bocsáss meg!
Scserbackij:
Együtt a násznép, siessetek!
Nők:
Csak emlegetni kellett őt,
és máris megjelent!

Kar:
||: Jó urunk, aki fönn jársz,
szolgál a fény,
hűségben áldás,
bajban remény!

Légy velünk, kegyes Isten,
pillants le ránk!
Féltéssel, szívvel
őrizd e párt! :||

Pap:
Áldassék Isten, legyen áldott örökké!
Kegyes pásztor,
ki nyáját féltve
óv, gyógyít és véd!

Ím eljött, ki Tőled remél
irgalmat, fényt,
s nászának áldást
Tőled kér.

Pap, Kar:
Lélek, amit áhít,
hűség, öröm, szépség
szentelve áldással
hadd legyen övék!

Levin, Kitty:
Ha rám néz,
öröm és a félelem vív
szívem mélyén.

Levin:
Talán ő is így érez most.
Igen, ő is örül és fél.
De azt látom arcán,
látom a szemén,
rémült, ahogyan én!
Kitty:
Ami rég volt, mind a semmié.
Felbolydult lelkem oly nehéz!

Kar:
Jó urunk, aki fönn jársz,
szolgál a fény,
hűségben áldás,
bajban remény!

Légy velünk, kegyes Isten,
pillants le ránk!
Féltéssel, szívvel
őrizd e párt!

Pap:
Te, a szíveket egyesítő,
két gyermeket nézd!
Sorsuk kötését
örökkétig védd!

Társuk legyen bőség,
társuk legyen jóság!
Áldd meg, urunk,
Konsztantyint és Jekatyerinát!

Levin, Kitty:
A gyűrű!
Borzongat a jég!
Hideg fém...
Arcunk lángol...

Mind:
Légy velünk, kegyes Isten
pillants le ránk!
Féltéssel, szívvel
őrizd e párt!
Várjuk híven
kezed áldását!

Pap:
Hála legyen Tenéked,
jó Urunk, örökkön át!

Levin:
Holtomig, Kitty,
s a síron túl!
Kitty:
Követlek, Konsztantyin!
Mind:
Ámen... Ámen... Ámen...

| «« Előző szám |   « 25/33 »  | Következő szám »» |