Dolly:
Hova szaladsz?
Egy percig maradj már nyugton!
Ülj le, kérlek apuskáékhoz, Kitty!
Kitty:
Jaj, csak ezt ne kérd!
Szegény Sztyíva is, nézd,
egyfolytában ásít!
Koznisev és a professzor,
egyik unalmasabb, mint a másik!
Dolly:
Mint az apácák a rosszlányok között...
Ketten:
...akik beszélnek, beszélnek,
nyelvük pörög,
nehogy illetlen dolgot kelljen
észrevenniük.
Dolly:
Izgatott vagy, kicsim!
Kitty:
Drága Dolly, mondd, ugye eljön?
Dolly:
Egy éve már,
ő csak erre vár,
persze, hogy eljön!
Kitty:
Édes Dolly, imádlak!
Dolly:
Akkor segíts! Irány a konyha!
Professzor:
Magam részéről túlzásnak tartom,
hogy újabban még az egyetemekre is
beengedik a nőket!
Koznisev:
De hisz éppen ön mondotta nemrég,
hogy azért nincs joga a nőnek,
mert nem elég művelt!
Professzor:
Drága Koznisev,
félek, félreértett!
A női jogoknál lényegesebbek
a női kötelességek!
Koznisev:
Sztyíva, segíts! Mondj valamit erre!
Sztyíva:
Nekem a nőkről
egészen más jut eszembe...
Koznisev:
A véleményét, herceg, mely
bölcs lesz és merész!
Scserbackij::
Két leánygyermekkel
és egy házsártos
vénséggel megáldva
mit mondhatnék?
Ahogy a közmondás
tartja a nőkről:
hosszú haj, rövid ész!
(Csengetés.)
Kitty:
Ez biztosan Levin!
Hadd menjek én!
Végre, hogy eljött!
... Bocsánat, uram!
Karenin:
Scserbackij herceg lánya, nemde?
Nevem Alekszej Alekszandrovics Karenin.
Kitty:
Fáradjon be!
Karenin:
Ha megtenné, kisasszony
azt, hogy kihívja őket...
Dolly:
Alekszej Alekszandrovics!
Miért van kabátban még?
Sztyíva:
Drága rokon,
csak nem jött közbe valami?
Dolly:
Mindjárt kész a finom ebéd!
Karenin:
Kettőnkre tartozik csupán,
mit közölni kívánok.
Elválok Annától,
ezért veletek is megszakítok
minden kapcsolatot!
Sztyíva:
Válni akarsz?
Dolly:
Ez nem lehet igaz!
Karenin:
A feleségem
- mit szépítsem -...
Sztyíva:
Anna a testvérem!
Karenin:
... csalárd úton jár.
Dolly:
Anna? Ezt nem hiszem!
Karenin:
Attól, kivel jó ideje megcsal...
Sztyíva:
Nem!
Karenin:
... most gyermeket vár!
Sztyíva:
Alekszej, te, akinek mindig
egyformán szent volt a
család és a hivatás,
bármi is történt,
ne dobd el, kérlek
a reményét, hogy megbocsáss!
Karenin:
Megbocsátásról szó sem lehet!
Nem voltam soha rossz ember,
senkit soha nem gyűlöltem,
de most gyűlölöm őt,
szívemből gyűlölöm őt
azért, amit ellenem tett!
Dolly:
"Szeressétek,
akik gyűlölnek benneteket..."
Karenin:
Igen, ez lehetséges.
De szeretni azt, akit
te magad gyűlölsz,
az, ami lehetetlen!
Levin:
Sztyíva! Dolly!
Elnézést! Nyitva volt
odalenn az ajtó...
Sztyíva:
Levin! Már nagyon vártunk!
Konsztantyin Levin, régi barátunk!
Karenin tanácsos... a sógorom.
Dolly:
Kitty, gyere hamar!
Itt van végre!
Levin:
Karenin úr, ez önnek szól!
Küldönc hozta a szállodából.
Kitty:
Levin! Semmit sem változott!
Levin:
Én talán nem, de maga, Kitty
még gyönyörűbb, mint egy éve volt!
Kitty:
Hát jöjjön, nézzen jobban meg!
Dolly:
Kitty, várj! A nappaliba menjetek!
Sztyíva:
Sürgöny! Hát utolért itt is
a munka, a Hivatal!
Karenin:
Nem, ez Annától jött!
Azt írja: súlyos beteg.
Látni akar, mielőtt meghal...
Dolly:
Irgalmas ég!
Karenin:
Mint mondtam, szülni fog.
Talán a fájdalmak...
Vagy egy újabb csalás,
egy újabb furfang!
Sztyíva:
Mit akarsz tenni?
Legyen szíved!
Karenin:
A legokosabb tán, ha odamegyek!
Sztyíva:
Utazom én is, ha megengeded!
Karenin:
Csak gyorsan!
Ketten:
A vonatot elérjük még!... |
|