Vronszkij:
Hogyha a férjed
a verseny után szakít veled,
s engem párbajra hív,
megértem őt.
De így, ez a helyzet
mindhármunkat lealacsonyít!
Anna:
Ha volna igazság,
ha volna gondviselés,
szabadon élnénk, szerethetnénk!
Karenin gyűlöl,
de semmit sem tesz,
jár-kel akár egy gép!
Vronszkij:
A gyermekre gondolj!
Anna:
De érti-e majd?
Vronszkij:
Szeretni fog, s megért!
Anna:
Várni is büszkeség!
Bárcsak értenéd!
Vronszkij:
Hidd el, jóra fordul még!
Anna:
Elhagyni mindent,
de hová mennénk?
Hol van a hely,
hol békét lelnénk?
Vronszkij:
Ha szabad leszel...
Anna:
Jaj, nem enged el!
Együtt:
Hogy éljünk így...
Anna:
... ha nincs remény?
Vronszkij:
Van még remény! |
|