Karenin:
Anna, én szégyellem
az iménti illetlen,
szánalmas szereplését!
A lovas, ki felbukott,
ha jól sejtem, Vronszkij volt,
önnél már rég célba ért!
Mások már régen tudják!
Élvezték a jó kis botrányt!
Bocsásson meg, kérem, ha tévednék.
Anna:
Tévedést mond? Nem, nem tévedett!
Vronszkij a sorsom, az életem lett!
Célom és vágyam nincs, csakis egy:
hogy szeressem őt, míg élek.
Most is rá gondolok, gyűlölhet érte!
Gyűlöljön, űzzön el,
nincs már több félelem!
Érzés és szenvedély,
mindaz, mi bennem él,
most már egyedül csak Vronszkijé! |
|