Levin:
Virrasztó árnyak közt, az éjen át,
szégyenem útján nincs barát!
Nincs kivel megosztanom,
nincs is tán senkim már!
Elveszett ember, mire várok még?
Boldog a föld, hisz tavaszt vár!
Magányos életemnek megnyugvást
majd az évek hoznak,
mégis, mégis fáj!
Kitty:
Sólyom voltam, s ha felröpít,
most kettőnké a nagy ég!
Levin:
Mást szeretni nem tudnék senkit,
érte meghalnék!
Kitty:
Fáj a hűtlenség!
Levin:
Ó, bár érezné!
Kitty:
Tizenhét év - mi másnak boldogság,
tizenhét év - egy elveszett világ!
Levin:
Elveszett ember, sűrű éjen...
Nincs kihez szólj, nincs már barát!
Ketten:
Magányos szívemnek a megnyugvást
csak az évek hozzák, mégis, mégis fáj!
Levin:
Bús szívem mégis őrá vár!... |
|