[ Musical gyűjtemény ] -> Anna Karenina ~ Tizenhét év

| «« Előző szám |   « 13/33 »  | Következő szám »» |

Dolly: Kitty, most ketten vagyunk, szólj végre! Nem mehet így, beszélgetnünk kell! Tizenhét éves vagy, még vár minden... Kitty: Akármi vár - nem érdekel! Dolly: Higgy nekem! Ami bánt, ez az egész ügy nem érhet annyit, hogy így szenvedj! Kitty: Te a nővérem vagy, Dolly, velem érzel, mégsem értesz! Vronszkij úgy kellett, mint a lélegzet! És a részvéted - kolduspénz! Dolly: Igazságtalan vagy, Kitty! Kitty: Már nem tudok neked sem hinni! Ó kérlek, bocsáss meg! Ő volt, kit gyermekként már vártam, ő volt a mesék hőse mind! Ábránd és képzelet, mind róla szólt... Dolly: És Levin? Levin szeretett téged! Kitty: Ó, Levin... most gyűlöl és megvet! Szánom szegényt, mert jó ember! Szánom magam, mert tévedtem! Reménnyel jött, és én elküldtem! Vronszkij miatt - ki mást szeret!... Tizenhét év - azt mondod, semmi még! Tizenhét év - és minden véget ért! Elég a bánatból, a szégyenből, túl sok már - ó bárcsak meghalnék! Tizenhét év - s a megcsúfolt remény, a szívem már oly fáradt, olyan vén! Százévnyi súlyt cipel, s egy kínzó kép, a báli éj nem múló emlékét! Sólyom voltam, s ha felröpít, most kettőnké a nagy ég! Mondj fájóbb kínt, mint vergődni így, hogy szárnyam eltörték! Fáj a hűtlenség! Ó, bár ne éreznék! Dolly: Felejtsd el, ahogy más megpróbál feledni minden csapást! Aki ábrándoknak hitt, végül csalódik mind, s van, kit ez fölemészt! Kitty Szegény Dolly, te sírsz! Ó, hányszor érezted, amit most én! Ketten: Kit megcsaltak már, bárhogy kíván, sosem lel feledést!...

| «« Előző szám |   « 13/33 »  | Következő szám »» |