Misi: (próza) Nekem azt mondta az édesanyám, mikor idehoztak: fiam, a Kollégiumba mégy, a jó tanár urak keze alá ... úgy tiszteld őket, mint az édesapádat ... Édesanyám azt mondta: A tanárok a szülő helyettesei. Azért élnek, hogy a gyerekek testét-lelkét képezzék, ők belelátnak a gyermek szívébe, megértik és megvédik őt ...
(ének)
Úgy vágytam én a felnőtt életet,
Mint mennyországot áhít más gyerek.
A felnőtt az, ki mindent ért,
Mit felnőtt tesz, mind jó és szép.
Csak festett kép,
Mi bennem él,
És hitvány kezek tépték szerteszét!
Hogy kinek küldtem pénzt?
Az én jó apámnak!
Ki nincstelen szegény,
És mégis taníttat!
A saját pénzem volt,
Amiért megdolgoztam én,
Hát mért vádolnak így,
Utolsó, tolvajként?!
És Violát, s szegény Bellát,
Kik magukat feláldozták,
Csak, hogy családjukat megmentsék,
Mért rágalmazzák?
A felnőtt tudja tán,
Hogy mit, miért csinál ...
De rossz és kegyetlen,
Tudom már! ...
A látszatnak hisz - úgy él, úgy ítél,
De ölni tudna néhány krajcárért!
Irigység fojtja, mérgezi lelkét!
A gyűlölség megöl minden szép érzést!
És nem marad más cél,
Még több pénz,
Még több fény! ...
És még több hidegség ...
Miért élünk,
Miért születtünk,
Ha egy sors - ennyit ér?!
Nem vagyok tolvaj!
Nem kell a másé!
Bűnhődnöm kell mégis a mások bűnéért! ...
Vágytam én a felnőtt életet ...
Álom volt - és minden elveszett ...
Én nem akarok többé gyerekek közt élni! ...
Nem akarok többé felnőttek közt élni! ...
Nem akarok, nem akarok debreceni diák lenni! ...
Az én édesanyám,
Azt mondta nekem:
Légy jó fiam, légy jó mindhalálig! ...
Én meg akarok halni! ...
Meg akarok halni! Meg akarok halni! ... |
|