Epitaphium - Akasztottak balladája
Villon:
Testvéreink, kik még e földön éltek,
Szegény fejünkre ne mondjatok átkot!
Ha bennünket keményen nem ítéltek,
Irgalmaz néktek mennyei Atyátok.
Kórus:
Ím öt-hatunkat itt akasztva láttok,
Már oszlik-foszlik napról-napra testünk,
S a vézna váz lesz végül minden emlék,
De senki fia ne nevesse vesztünk!
Együtt:
Kérjétek inkább ránk az Úr kegyelmét!
Villon:
Testünket zápor mossa, ég szapulja,
Aszal a hő nap, egyre feketébb lesz
Szemünket éhes szarkacsőr kiszúrta,
Bajszunkat kóbor varjúraj kitépte.
Kórussal:
Szegény fejünknek nincs egy percre nyugta,
Amint a szél jár, jobbra-balra lenget,
Madárhadak képünk ragyásra verték,
Legjobb, ha elkerültök messze minket!
Együtt:
Kérjétek inkább ránk az Úr kegyelmét!
|
|