Villon és a Duci Margó
Villon:
Miért tartanátok bugrisnak, bolondnak,
Amiért e szépség lovagja vagyok?
Szolgálom szívből, nagy oka van annak,
Érette kardot, pajzsot ragadok!
Nem morgok ám, ha jól fizet a vendég,
De nagy sietve borért szaladok,
S fülébe súgom: ?Nézzen majd be ismét,
Ha kedve szottyan lökni egy nagyot!?
Kórus:
E bordélyházban, e bordélyházban itt, ahol tanyázunk!
E bordélyházban, e bordélyházban együtt jól elázunk!
Margó:
Hanem, ha egyszer elmarad a lóvé,
Van akkor este háború s harag!
Gogó csak ordít: ?Nem tesz kurva lóvá!?
Zálogba csapná gyöngyös papucsom.
De annyit mondok, nem estem fejemre,
Megkarmolászom, bezzeg az segít.
Fáradhatatlan szántom képit egyre,
Jól otthagyom rajt? tíz körmöm helyit!
Kórus:
E bordélyházban, e bordélyházban itt, ahol tanyázunk!
E bordélyházban, e bordélyházban egymást megruházzuk!
Villon:
Ha duzzog Margó, orrom alá szellent,
És mint egy dongó, mérgesen dagad.
De nem sokáig. Rikkant végül egyet:
?Mi lesz, Gogó, hé?!? - s tomporomra csap.
Margó:
Van pelyhes fészkünk, kinn a tél dühönghet,
Hisz mind a kettőnk részeg, mint a csap.
Villon:
Ily rongy alakhoz ringyó illik nőnek,
Margó:
Adós ez ügyben egyik sem marad!
Kórus:
E bordélyházban, e bordélyházban itt, ahol tanyázunk!
E bordélyházban, e bordélyházban együtt jól elázunk! |
|