Amint a sólyom...
Villon:
Amint a sólyom reggel égre lebben,
Mert vére hajtja, hogy kitárja szárnyát,
Repesve táncol egyre kényesebben,
És felrikoltva vígan hívja párját,
Úgy vallok én, úgy vallok én neked.
Catherine:
Leszel halálig úr az én szívemben,
S én hódolok majd, csókkal adva hálát,
Leszel te győztes forró küzdelemben,
A sok parázsló, boldog éjszakán át.
Így vallok én, így vallok én neked.
Villon:
Te bátorítsz, ha elborít a szégyen,
Te élesztesz, ha senkik lába rám hág,
Amint a füst száll szerteszét a szélben,
Úgy oszlatod te gondok támadását.
Együtt:
Amint a sólyom reggel égre lebben,
Mert vére hajtja, hogy kitárja szárnyát,
Repesve táncol egyre kényesebben,
És felrikoltva vígan hívja párját,
Úgy vallok én, úgy vallok én,
Úgy vallok én, úgy vallok én neked.
Villon:
Te bátorítsz, ha elborít a szégyen,
Te élesztesz, ha senkik lába rám hág,
Amint a füst száll szerteszét a szélben,
Úgy oszlatod te gondok támadását.
Együtt:
Amint a sólyom reggel égre lebben,
Mert vére hajtja, hogy kitárja szárnyát,
Repesve táncol egyre kényesebben,
És felrikoltva vígan hívja párját,
Úgy vallok én, úgy vallok én,
Úgy vallok én, úgy vallok én neked. |
|