Epilógus
Lady Ashton: És bosszuló kezét, nem küldte ránk az Ég,
Mert minden bűnt felold a messzeség.
Budapest, mennyi seb, mégis, mégis él!
Budapest, új arcot fest, ha szül, ha elvetél!
Zene szól a parkban, ide int egy fény-nyaláb,
Soha nem jön hajnal, csak sörszagú duhaj, vad éjszakák!
Budapest, hol lehet sok névtelen kis hős?
A gyermeked, a vak hited, hogy tankok ellen győzz?
Újabb száz év kell, hogy ébredj, fölemeld szép arcodat,
S méltó légy hozzá - ki érted halt!
Budapest, eltemetsz árulót és hőst,
bűnöket és érdemet, jó és rossz időt.
Szerelem és nyár van, Dunapart, lágy új zenék,
Mért vívnál a múlttal, ha senki nem sikolt a holtakért!
Budapest, mondd hol lehet, sok lányod és fiad?
Budapest, az nem lehet, hogy hangjuk meg ne halld.
Újabb száz év kell, hogy ébredj, fölemeld szép arcodat,
méltó légy hozzá - ki érted halt s érted élt!
|
|