Veres és Szurov
Szurov: Szükségem volna, néhány adatra, ezért is jöttem Fleming úrhoz át.
Veres Pál: Tessék, parancsoljon.
Szurov: Ideje volt már végre a beteget látnom. Nos, hogy érzi magát?
Veres Pál: Kicsivel jobban talán.
Szurov: Egy olyan ápolónővel, mint Lady Ashton.
Veres Pál: Szerencsém van, gondol rám.
Szurov: Lenne azért néhány kérdésem önhöz.
Veres Pál: A többiekkel már beszélt, most jövök én.
Szurov: A munkámat végzem, sokáig nem is gyötröm.
Veres Pál: Ez is jobb a börtönnél.
Lady Ashton: Drága jó Laurence, mért tréfál. Az őrnagy úr fontos személy.
Veres Pál: Egy brit állampolgár, ki gyanúsan influenzás, itt Mosonban kész rejtély.
Szurov: Vannak idők, hogy nem tudni kiben mi rejlik.
Melyik a bűnös, melyik a bűntelen.
Veres Pál: Az áruló jeleket, a nyomokat megszimatolni,
ehhez bizony rendőr kell.
Szurov: Téved uram, én nem vagyok jó rendőr.
Veres Pál: Hála az égnek, pedig kezdtem félni már.
Szurov: Egy cégvezető Londonból mitől félne?
Veres Pál: Bilincset rám, meddig vár? Látom, a kesztyűmet nézi. Húzza le bátran, nagyon szép. Egy bőrbeteg kézért, hány év jár önnél? Csak bírja gyomorral.
Szurov: Elég! Én nem tudom honnét a gyűlölet önben irántunk.
Nem tudom azt sem, hogy ön kicsoda igazán.
De annyit már tudok, hogy nem az, akinek látszik.
Így hát mért is sajnálnám.
Hazudnak sorban, maga is hazudik, játszik,
de időm az van, és bizonyítékom is lesz.
A titkait rejtő hazug iróniával egy rendőrt talán megtéveszt.
De ha másképpen kérdem majd, telve gyűlölettel,
mit mond majd, mit felel?
Lady Ashton: Ön nem lesz más ember, és ő sem, tudnia kell.
Szurov: Eljövök újból, remélem akkor Fleming úr nyíltan válaszol.
Lady Ashton: Eltűnt a pisztoly.
Veres Pál: Csak úgy, magától? Ő vitte el.
Szurov: Ha vitamint kapna a vashiányra, az segít majd, Lady Ashton. S hogy erőre kapjon, ha tud, hát aludjon, a kihallgatást holnap folytatom.
|
|