Coda
Veres Pál: Ugyanígy öleltél akkor is át, ugyanígy mentettél a tűzből.
Lady Ashton: Kihoztalak onnan is, elviszlek most is, elviszlek magammal én.
Elviszlek, szabad leszel végre. Szeretlek, nem hagylak el.
Együtt: Ez egy magyar és Szurovék ezt sejtik, ez így van, emiatt kell itt rostokolnunk még, hisz ez szörnyű, ővelük együtt, bűntársak lettünk, hát mi közünk ezekhez, kész lehetetlen helyzet, gyorsan cselekednünk kell.
Lady Ashton: Állj, senki ne mozduljon, aki ártani próbál neki, megölöm.
Cotteril: Nyugalom, minden gondoljunk végig, emberség is létezik még, és rá mi vár?
Lady Ashton: Jöjj, nyugodj meg hát. Nincs semmi baj.
Cotteril: Menjünk a szobákba mind.
Együtt: Innen visszaút már nincsen, és tán csak rajtunk múlik minden. Nincs több az életnél, hát mért áldoznánk fel?
Kórus: Utolsó szép reménye voltunk, a százaknak, mely oly hazug,
Világcsalók és szolgalelkek közt is volt egy másik út.
Halálunkért ki ül majd törvényt, mit ér a szó: testvériség?
Elvérzünk mind, de vérünk el nem mossa mások szégyenét.
Elvérzünk mind, de vérünk el nem mossa a szégyent, a világ szégyenét.
|
|