A vacsora
Kálmán: Egyetlen éjszakát még kérek én, amíg a tavasz tova száll,
Siratlak itt egy sáros féltekén, téged, te komisz barna lány.
Sírnak a felhők meg a fák is, mert elhagytál egy másikért,
Te csalfa lány ez vár te rád is, fizetni kell a májusért.
Cotteril: Fürdő, friss ing, tea és jó szivar,
mint otthon, bár az még odébb egy gondolattal.
Egy olcsó kis dallam, pár hang a zongorán,
a békét hozza el, bárhol jár.
Bolond világ, mely önmagát pusztítja el, és nincs megállj,
gyilkolnod kell, azért, hogy élj, te lősz vagy ő lő rád,
Az értelem, a kultúra tűnő délibáb, látsz-e mást,
a terror győz, a hitványság saját, átkozott fajtánk. Diana!
Lady Ashton: Igen?
Cotteril: Jöjjön, beszélnünk kell. Ez a Fleming...
Lady Ashton: Igen?
Cotteril: Éppúgy angol, mint a zongorista, ott bent. A helyzetünk eléggé kényes, és szívesen segítenék.
Lady Ashton: De kedves Hugh, nem értem. Mi történt?
Cotteril: Jobb, ha felmegy hozzá.
Lady Ashton: Épp oda készültem.
Rheinalder: Jó illatok, jó zene.
Rheinalderné: Emlékezz rá, hogy hol vagyunk.
Avron: Csak börtön ez.
Robi: Hová mehetsz?
Herr Kretschmer: A csapda ránk zárult.
Rheinalder: Ha mást csinálsz, mint jó képet vágsz...
Avron: Az egészhez.
Frau Kretschmer: Csak rosszabb lesz.
Rheinalderné: De meddig még?
Avron: A tisztesség...
Együtt: Nem számít ezeknek.
Szurov: Jó estét kívánok. Mért állnak kérem, üljünk asztalhoz, ha nincs ellenükre, uborkát, vodkát hozz.
Csepege: Igenis.
Szurov: Csak bátran hölgyeim, nincs mitől félniük, a bajtársaim mind derék fiúk.
Csepege: Itt is vagyunk.
Szurov: Vodkát, hölgyek? Önnek töltsek?
Rheinalderné: Köszönöm, én nem. Hisz látja jól.
Szurov. Bocsánat, persze.
Kapitány: Tavaris major na zdarovje.
Szurov: Akkor igyunk, igyunk önökre.
Herr Kretschmer: Proszit.
Rheinalder: Hello.
Falucci: Kedves egészségedre.
Csepege: Az ételt! Az elvtársak már biztos éhesek.
Szurov: Várj még, ráér, nincs itt még mindenki, a szép angol lady. És persze Mr. Fleming.
Cotteril: Ő már lepihent, azt mondta nincs jól.
Szurov: Ezt őszintén sajnálom, nincs orvos a környéken nincs sehol.
Lady Ashton: Jó estét.
Szurov: Lady Ashton.
Lady Ashton: Igen?
Szurov: Üdvözlöm. Fleming úr hallom beteg.
Lady Ashton: Csak lázas.
Szurov: Egy kis nátha magas lázzal, de hátha mégis más.
Lady Ashton: Értek hozzá, ápolónő voltam a háború alatt.
Szurov: Hát akkor nincs baj, Fleming úr sorsa úgy tűnik jó kézben van már.
Csepege: Őrnagy elvtárs, mostmár tálalhatnánk kérem, kihűl.
Robi: Bélszín á la Csepege, ez lesz a főfogás.
Cotteril: Nem mondom, most jól esne egy csirkepaprikás.
Herr Kretschmer: Az ilyesmi az tudja, kétszer csíp.
Frau Kretschmer: Borzasztó vagy, Hanzi.
Herr Kretschmer: Ez csak vicc.
Cotteril: Kedveli-e őrnagy úr a jó magyar konyhát?
Szurov: Kissé talán fűszeres, de mindez megszokás.
Herr Kretschmer: Imádom, mert zaftos, ízletes.
Szurov: De visszatérve önökre, igyunk a derék Flemingre.
Falucci: Nem is evett szegényke. Fel kéne tán vinnie.
Robi: Ráér hiszen régen alszik már.
Szurov: Ez a Fleming. Hallottam már valahol. Ismerős név.
Cotteril: A penicillin felfedezője.
Szurov: A penicillint egy orosz fedezte fel. Mint ahogy miénk a legtöbb nagy találmány, elsők vagyunk mindenben.
Rheinalder: Ön hol tanult meg ilyen jól angolul, őrnagy?
Szurov: Kanadában, ott éltem egy ideig én.
Dekadens ország, de az emberek nagyvonalúak,
s a tél szebb, mint a Don mentén.
Ott távol Moszkvától más minden szó, más törvény mást ígér.
De a zemljá mátyuska szólít és vár, és a tékozló visszatér.
Mért, mért, hogy is tudnák mért.
Van önök közt, ki keresztet vet, ha meglát,
Azt hiszi tán, a sátán én vagyok.
És itt ez a vérző talpalatnyi ország,
Átkoz minket élő s holt.
Én Sztálingrádtól jöttem Budapest faláig,
Végigharcoltam az egész háborút.
Mint felszabadító jöttem, s egy jó magyar ember,
A lábamba vasvillát szúrt.
Itt távol Moszkvától vérünk mért hull,
Gránát mért zúdul ránk.
Ó zemljá mátyuska távol vagy már,
Itt gyilkost rejt minden ház. Mért, mért, mondja meg mért? Mért?
Lady Ashton: Azt kérdi, tőlem kérdi mért van mindez? Mert gyűlölik, gyűlölik.
Szurov: De mért?
Avron: Lövések.
Herr Kretschmer: Mi lehet?
Rheinalderné: Hová bújjunk?
Robi: Itt harc lesz.
Billy: Jönnek az ENSZ-ek, vesznek a ruszkik.
Rheinalderné: Billy fogd be a szád.
Szurov: Ugyan már, semmi baj. A fiú bátrabb sokaknál. Csak egy kis tűzharc az útakadálynál, meglátják vége lesz hamar.
Kapitány: A szemét lesből támadt ránk, felgyújtott egy autót.
Altiszt: Jevrenko is sebet kapott.
Kapitány: Ez pedig már félholt. Eltaposunk mocsok féreg, véged. Így pusztul a gyilkos mind.
Péter: Tudtam, hogy eljössz, elviszel innen, itt vagy hát anyám.
Szurov: Szédült bolond, hőst játszhatott. Bolond gyerek, bolond. Nos Lady Ashton hát ez a háború, a gyűlölet ide vezet. Hát ide vezet a gyűlölet.
|
|