WOLFGANG: Schikaneder! Ez csodálatos!
SCHIKANEDER: Látod, itt minden megvan, amire csak szükséged lehet: a kerti lak, ahol zavartalanul dolgozhatsz; egy szép kis hölgy, aki csókjaival inspirál.
CONSTANZE: Szóval itt szórakozol?!
WOLFGANG: Constanze!
CONSTANZE: Nem emlékszel, hogy Badenbe akartunk utazni?
WOLFGANG: Tényleg... Családi kirándulást terveztünk...
SCHIKANEDER: Wolfgang!
WOLFGANG: Most nem lehet! Most nem mehetek! Most meg kell írnom egy operát!
CONSTANZE: Ugyan, miért is szépíted - megint csak becsaptál!
Én ostoba nő, hiszek még neked!
A legszebb éveim rád pazaroltam semmiért,
hiszen hazug volt minden üres kis ígéreted,
bár azt fújod reggel-este, hogy szeretsz,
tudom, nem vagyok fontos már rég!
Csak a munkád a fő, no meg önmagad!
Neked nyűg csak az együttlét,
de akad hely, hol forog a tánc,
és ha nincs időd énrám, úgy magam kell, menjek!
Ha nem jössz, hát nem jössz - én könnyen felejtek!
WOLFGANG: Egyszer majd követlek...
CONSTANZE: Az nekem túl késő már! |
|
|