ÁRNYAK: Szédült gyermek!
Gyarló ember!
Milyen lusta, milyen ócska, milyen gyönge, rossz fiúcska!
CONSTANZE: Wolfgang! Mit csinálsz itt? Gyere haza!
WOLFGANG: Na tovább, na tovább!
Mutass megint egy csodát,
egy mesteri fúgát!
Ez pompás, ez pompás!
Ezt a kendőt most a nénje
rakja föl a két szemére!
Túl vakmerő!
Vasba zárd a szíved hát!
CONSTANZE: Wolfgang!
WOLFGANG: Minden búcsú újabb kezdet,
hosszú, hosszú útra, hogyha indul!
Milyen kár az, hogy felnőtt!
Vége már a nagy csodáknak!
Milyen oktalan!
CONSTANZE: Wolfgang!
Egy művészben több szufla van!
Mind csak álnok,
gonosz kígyó!
Mind csak farkas! ÁRNYAK: Szédült gyermek!
CONSTANZE: Wolfgang!
Mi van veled, mondd?
WOLFGANG: Minden el van veszve,
mindent elvesztettünk! Gyarló féreg!
CONSTANZE: Mit zagyválsz össze itt?!
WOLFGANG: Ócska, szerencsétlen gyermek
kínzó, rémálmokkal teljes!
CONSTANZE: Nem bírom!
WOLFGANG: Rémületes!
Hogy széttörjön a család, nem hagyom én!
CONSTANZE: Térj észre!
Térjél észre már!
TÖMEG: Bármit próbálsz gyönge ember,
Lelked pokla úgyis elnyel!
WOLFGANG: Mind csak gonosz, álnok, gonosz!
Kígyó, farkas, álnok, álnok!
Mind csak gonosz, gonosz álnok!
|
|