10. jelenet: A Burgtheater színpada mögött
WALDSTÄTTEN: Látta ezt, Mozart úr? Amikor meghajolt a császár, intett neki a kalapjával, és azt kiáltotta: "Bravó, Mozart!" Büszke lehet a fiára!
LEOPOLD: Persze, hogy büszke, ám mégse boldog!
Zsenivé én magam neveltem, de tisztességre mit sem ád!
Egy léha majom lett, játék meg társaság!
Minden pénzt szerteszór, nincs nála erkölcs és család!
WALDSTÄTTEN: Kedves Leopold, Ön olyan szigorú!
Mindennek az oka csak az asszony, miatta botlik olykor!
Lássa be, mily sokra vitte egymaga!
A siker új erőt ad néki, hiszen sok benne a kétely!
LEOPOLD: Nincs bennem rátartiság, eljöttem Bécsig én!
Tudom, elbukhat könnyen, bár megsegíthetném!
Most fény ragyog rá, de nem tart ez túl soká!
Bár a mestere voltam, nem hallgat már énrám, elvakult szegény! |
|