9. jelenet: A salzburgi Táncmesterházban
POSTÁS: Levél Bécsből!
NANNERL: A papától, végre! A testvéremhez utazott! Most először, mióta Wolfgang elhagyta Salzburgot!
POSTÁS: Hát igen, Bécs az messze van.
NANNERL: Hallgassa csak, mit ír!
"A testvéred szinte mértéktelenül jól él. A lakása szép, a zongorája kész csoda. Tegnap a Weber családnál vacsoráztunk, be kell lássam, igaztalan voltam a jóemberekkel. Weber asszony egy finom, művelt dáma, s a lányai példásan neveltek. Erkölcsös hölgy és megveti az alkoholt."
POSTÁS: Na, szegény Wolfgang!
NANNERL: "Egy óránál korábban sosem kerülünk ágyba - napközben koncertek, fogadások. Azt hiszem, könnyedén megkeres 2000 guldent évente"
POSTÁS: 2000-et?!
NANNERL: "Jövő héten a Burgtheaterben ad koncertet. Állítólag a császár is ott lesz!"
POSTÁS: A császár is ott lesz?! Jesszusom! Büszke lehet Wolfgangra.
NANNERL: Hát persze... "De mindeközben tele vagyok aggodalommal - igazából soha nincs pénze. Bármennyit keres, minden kevés. Munkája van, de állása nincs. Sok körülötte a léhűtő, és mintha az udvarnál sem szeretnék igazán. Egyesek szerint a zenéje öncélú és unalmas, de a testvéred dölyfös, konok és hiú. Hallani sem akar arról, hogy Salzburgba visszatérjen. A reuma is kínoz újra." |
|