A tanúm a dzsungel, a nap és a hold,
Hogy őzet, ha űztem, az könnyű préda volt.
Ki párharcra hívott, csak halált talált.
Ha próbára tettek, a vezér készen állt.
A tanúm a dzsungel, hogy szégyen nem ért.
Ha mindenki félt, ha remény sem élt,
A harc sosem kímélt.
Hát mit ér a farkas, ki halott, de él,
Kiről a dzsungel, már soha nem beszél?
|
|