II. felvonás - 1. jelenet: A St. Marx temető - Bécs - 1809. november 18.
CONSTANZE: Mennem kell! Kérem a pénzt!
DR. MESMER: Nem fizetek! Hiszen csak egy halmot láttam!
CONSTANZE: Hogy?!
DR. MESMER: Legalább meséljen róla.
CONSTANZE: Nem.
DR. MESMER: Nincs valami ismertetőjegye? Miről ismerni fel a zsenit?
A kutatást segítené, ha őszintén beszélne a házasságukról.
CONSTANZE: Arról nincs mit mesélni...
DR. MESMER: Valóban? Mert én sokszor láttam betegnek, zavartnak, sőt őrültnek. Pedig milyen zseniális lett a zenéje miután otthagyta Salzburgot és vele együtt Colloredo-t. De a lelke... A lelke már érzékeny volt és törékeny. |
|