14. jelenet: Szegényes koncertterem Párizs külvárosában - 1778. július 3.
NÉZŐ: Egész jó volt, asszonyom!
WOLFGANG: Imádom Párizst! Az egyetlen fizető néző már harmadszor, mama.
Tegnap még csoda voltam, most kutya se hallgat már,
mert nincsen arra mentség, ha felnő egy gyermeksztár!
Tegnap bámultak engem, most múltam mindent befal!
Ma már nem ünnepel senki, nekem nem jut diadal!
Ha hirtelen megáll az élet, ha többé nem égnek már a fények,
ha nem vagyok ünnepelt sztár se gyermek -
mama most mi lesz, most merre menjek?!
Mindegy, mama. Te azért ne aggódj! A lényeg az, hogy te minél hamarabb meggyógyulj! Akkor minden jó lesz! Az új szimfóniám, veramente scritta da Maestro! Be kell mutatni, és megint sikeres leszek! Akkor meglátjuk, hogy kinevetnek-e! Igazam van, mama?! Mama?!
|
|