12. jelenet: Párizsi tér
NÉP: Nincs kenyér!
Se tej, se zöldség!
És a jó király csak hallgat!
Dagadt disznó!
Míg Párizs éhen is halhat!
Mélybe húz a rút mocsár!
Esténként áll a bál!
Míg vérünk szívja a király!
Még meddig tűrjük zsarnokságát?
Ne panaszkodjunk! Eljött a perc,
támadnunk most kell!
A pokol vár téged nemes ember!
Mert emberből úgy lesz csak ember, ha áll,
kutya addig, míg pórázon jár!
És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,
most a rabláncot tépjük le már!
MARIA ANNA: Wolfgang, gyere már!
WOLFGANG: Imádom Párizst!
MARIA ANNA: Wolfgang, gyere!
WOLFGANG: Ez az én városom! Itt mindent szabad, mama!
MARIA ANNA: Engem megrémít. És nem is érzem jól magam.
WOLFGANG: Menjünk, menjünk, mama!
NÉP: Mert emberből úgy lesz csak ember, ha áll,
kutya addig, míg pórázon jár!
És csak akkor lesz ember, ha mást nem szolgál,
most a rabláncot tépjük le már!
|
|