7. jelenet: Zöldségpiac Salzburgban
FŰSZERES: Szegfűszeg! Gyömbér!
ZÖLDSÉGES: A spárga!
GYÜMÖLCSÁRUS: A bodza!
VIRÁGOS: Friss holland nárcisz, szép rózsák!
GYÜMÖLCSÁRUS: Friss gyümölcs!
VIRÁGOS: Színes szegfűt!
ZÖLDSÉGES: A céklát!
FŰSZERES: Jó csípős!
GYÜMÖLCSÁRUS: A dinnyét!
FŰSZERES: Ungarisch!
ZÖLDSÉGES: A répát!
FŰSZERES: Paprikát!
VIRÁGOS: Á, Mozart kisasszony!
NANNERL: Adj Isten!
ZÖLDSÉGES: Hogy van ma?
NANNERL: Jól!
FŰSZERES: Szép jó reggelt!
GYÜMÖLCSÁRUS: Mit adhatnék?
ZÖLDSÉGES: El voltunk hűlve, hogy hallottuk,
öccsét a herceg elküldte!
VIRÁGOS: Szörnyű hír ez!
NANNERL: Éppen, hogy fordítva: ő ment el önként,
mert Salzburg már túl szűk volt neki rég!
FŰSZERES: Hát úton van tényleg?
ZÖLDSÉGES: Azt kívánom, kapjon meg újból egy jó állást!
NANNERL: Kap majd ő!
Bárhol jártunk mi még: Párizs, Brüsszel, Róma, Bonn -
jó nagy tömeg gyűlt körénk; látni vágyták őt nagyon!
Boldog volt az indulás, tudtuk, jő az új siker!
Mennybe mentünk, mindahányszor
állva tapsoltak, szép siker volt!
Én, mint egy hercegnő, s mint álomherceg, ő!
FŰSZERES: Fűszerbors, tárkony!
ZÖLDSÉGES: A krumpli!
GYÜMÖLCSÁRUS: A citrom!
VIRÁGOS: Egy csokrocska!
FŰSZERES: Spanyol paprika!
GYÜMÖLCSÁRUS: Friss gyümölcs!
VIRÁGOS: Elment az apjuk is tán?
NANNERL: Nem, nem, itthon van. A herceg őt el nem engedné.
FŰSZERES: Hát egymaga indult?
NANNERL: A mamánkat vitte.
ZÖLDSÉGES: És, mikor kap már egy jó kis állást?
NANNERL: Sajnos, hogy Münchenben minden hely foglalt volt,
átment hát Mannheimbe, ott népszerűbb.
ARCO SZOLGÁJA: Utat a gróf úrnak, hajts főt és köszöntsd
az érsek kancellárját!
NANNERL: Jó reggel, gróf úr!
ARCO: Á, csak nem annak az elbocsátott komponistának, annak a Wolfgang Mozartnak a nővére? A maga testvére egy semmirekellő!
NANNERL: Engedelmével, gróf úr: a testvérem egy zseni.
ARCO: Éhen fog veszni!
NANNERL: Nem, nem! Most a mannheimi udvarban van!
Ott a herceg vár rá, és királyi lesz a bér!
Senki másnak nem adná, tudja ő, hogy mennyit ér!
Megyek én is nemsoká, nem is érhet itt a tél!
Együtt élünk nagy vidáman
álmunk földjén egy szebb világban,
én, mint egy hercegnő, s mint álomherceg, ő!
ARCO: Meglátjuk úgy lesz-e! Azt mondom,
nem kaphat állást az öccse most senkinél!
NANNERL: Honnan tudja ezt Ön?
ARCO: Az mindegy, lényeg, hogy megbánja százszor,
hogy mért nem maradt!
NANNERL: Tudják, hogy mit ér!
ARCO: De nem megy túl sokra, ha mindenki látja,
hogy a hercegérsek úr gátat tesz elé!
ÁRUSOK: A kis zseni... Mozart!
... most hontalan. Mozart!
NANNERL: Lesz két font krumpli,
egy jó fél font répa,
FŰSZERES: Citromfű! Ánizs!
NANNERL: Egy zeller, két hagyma,
és még egy zöldhagyma.
VIRÁGOS: Szép szegfűt!
GYÜMÖLCSÖS: Édes szőlő!
NANNERL: Hogy adja?
FŰSZERES: Káposztát!
GYÜMÖLCSÖS: Két krajcár. Fehéret?
VIRÁGOS: Rózsacsokrot!
NANNERL: Pirosat.
FŰSZERES: Jó csípős! Ungarisch!
GYÜMÖLCSÖS: Mit kér még?
NANNERL: Ez minden.
ZÖLDSÉGES: A krumpli!
FŰSZERES: Paprika!
GYÜMÖLCSÖS: Köszöntem, kisasszony!
NANNERL: Minden jót!
ZÖLDSÉGES: Minden jót!
FŰSZERES: Üdvözlöm a jó papát!
VIRÁGOS: És hogy van ő?
NANNERL: Búsong és aggódik, szörnyen fáj a szíve Wolfgangért.
Minden nap több oldalt elküld néki ő. |
|