3. jelenet: Mozart szobája a salzburgi Táncmesterházban - 1777
WOLFGANG: Nannerl, emeld a puffer-kufferkád! Presta forioso! Vivat, vivat! Bizsereg már, ösztövér nővérkém! Ámulj-bámulj!
Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,
büszkén hordtam én a piros kabátomat,
az volt nekem a csúcs-cucc!
NANNERL: Nagyon tetszett nekem!
WOLFGANG: Mint elismerést...
NANNERL: ...a császárnő adta át.
WOLFGANG: A francba is, de gyorsan kinőttem,
és máris a szürke lett kötelező!
Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!
NANNERL: Ez egy az egyben az, csak nagyban!
WOLFGANG: Hercegnőm, megjött a herceged!
NANNERL: Bűvös bársony, színselyemmel - téged les majd minden ember!
Nincs senki másnak ily kabátja, egy herceg vagy te, bárki látja!
WOLFGANG: Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!
Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!
Kocsira, nyomban! Szimatom van.
NANNERL: Ugye elviszel?
WOLFGANG: No meg a mamát!
NANNERL: És újra látjuk Londont, Párizst? Istenem!
WOLFGANG: De csuda lesz! Salzburg szörnyen sótlan egy város,
itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!
NANNERL: Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!
WOLFGANG: Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!
Egy piros kabát, mi másnak csak álom!
Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!
Bonsoir, papa!
LEOPOLD: Hol késel, Wolfgang?
WOLFGANG: Papa szerint netán, tán nem tip-top?
LEOPOLD: Így a herceghez nem jöhetsz! Honnan van ez?
WOLFGANG: Magam vettem, mon pere!
LEOPOLD: És honnan termett rá a pénz?
WOLFGANG: Hopp... A kockán nyertem én!
LEOPOLD: Mi?!
NANNERL: Olyan ügyes keze van!
LEOPOLD: Hát pénzben játszottál?!
WOLFGANG: De nyertem, mert mertem!
LEOPOLD: Mindig bajt keversz!
WOLFGANG: A csudába is! Hát miért ne lehetne néhanap játszani?
Mindenki játszik.
LEOPOLD: De mi nem vagyunk mindenki!
WOLFGANG: Minél inkább, annál inkább!
LEOPOLD: Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol, inkább a kötelességedet teljesítenéd!
A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?
WOLFGANG: Már rendben van, Ön paff lesz majd és büszke rám!
LEOPOLD: És hol van?
WOLFGANG: Itt bent! Már meg van írva rég, de nincs leírva még!
LEOPOLD: A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!
Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!
WOLFGANG: Jó, jó! Miért ne?
LEOPOLD: És vedd le ezt a göncöt!
WOLFGANG: De mért?
LEOPOLD: Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!
WOLFGANG: Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!
LEOPOLD: Kezdj írni!
Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most! |
|