1. jelenet: A St. Marx temető - Bécs - 1809. november 18.
DR. MESMER: Egyáltalán tudja, hogy merre van?
CONSTANZE: Már rég nem jártam erre, doktor úr.
DR. MESMER: Je sais bien. Nem szívesen jár ide, hiszen még a temetésére se jött el annak idején.
CONSTANZE: Ugyan már, Monsieur Mesmer, maga művelt ember. Igazán nem kellene az irigy bécsi pletykákat szajkóznia. Azt hiszem, ott van valahol...
DR. MESMER: Tehát nem igaz az, hogy a temetése napján otthon maradt?
CONSTANZE: Igen... Valahol ott kell lennie...
DR. MESMER: De hiszen itt már nincsenek sírok! Se egy kereszt, se egy sírkő!
CONSTANZE: Az ő sírján nem is volt kereszt.
DR. MESMER: Akkor legalább sírkövet kellett volna állítani neki, Madame Mozart!
CONSTANZE: Nissen! Az én nevem többé nem Mozart, hanem Nissen! Hányszor mondjam még magának?!
DR. MESMER: Ennyivel tartozott volna neki.
CONSTANZE: Egy nincstelen özvegynek két kisgyerekkel a nyakán van más gondja is!
DR. MESMER: Még hogy nincstelen? De hiszen a halála jómódúvá tette. A partitúrák, az órái, a dohányszelencéi... csak amit én megvásároltam
magától az elmúlt időben egész kis vagyon.
CONSTANZE: Na, tessék! Itt van!
DR. MESMER: Biztos benne?
CONSTANZE: Hát... Én...
DR. MESMER: Itt? Itt van eltemetve? Jean-Pierre!
CONSTANZE: És most az ötezret, Dr. Mesmer, elvezettem a sírhoz!
DR. MESMER: Ez... Ez mágikus hely! Écoutez! Hallja?
CONSTANZE: Gyorsan! Fázom!
DR. MESMER: Hallgassa, asszonyom!
CONSTANZE: De hát mit?
DR. MESMER: A zene végtelen univerzuma, ahonnan ő jött! Ahonnan meteorként hullott le a Földre! Un enfant de Dieu! |
|
|