Pósalaky bácsi:
Ki bűnben él, az sötétben él,
rejti az arcát, ne érje fény,
rajta a jel,
hogy bűnös, bűnös, bűnös.
Fél, de bárhogy menekül,
előtte jár a bűn,
mocsárként húzza le,
a lelkére kövesül,
nincs kiút, hisz bűnös, bűnös, bűnös.
A szó, a lélegzet,
mind terhévé vált,
mind vádlója lett,
mert bűnös, mert bűnös.
Tisztán, emelt fővel
már nem jár sohasem,
nincs más, csak a szégyen,
amit őröl odabenn.
Űzi a múlt, mely bűnös, bűnös, bűnös.
Otthont, nyugodt álmot,
békét sose lel.
Gyűlöl, hisz a bűnből
csak újabb bűn terem.
Amit tesz a hitvány,
mind bűnös, bűnös, bűnös. Mind bűnös.
A sors mint játékszert
úgy hányja-veti őt
és úgy pusztul el mint bűnös. Mint bűnös.
Misi:
Mért nem cselekszik
az emberek a jót?
Mi késztet kimondanunk
sok hazug szót?
Miért lesz gonosszá megannyi felnőtt?
Miért téved rossz útra a gyermek?
Ha a gyerektől is lopnak,
mit ér a tisztesség?
Mért irigylik mások örömét?
S mért vésze el a jó?
Hiszen a bűn iszonytató?
Pósalaky bácsi:
A szó, a lélegzet
mind terhévé vált, mind vádlójá lett,
mert bűnös, mert bűnös, mert bűnös...
Misi:
A szó, a lélegzet
mind terhemmé vált, mind vádlómmá lett.
Bűnös, bűnös, mert bűnös...
Pósalaky bácsi:
Nem jön soha senki, aki néki megbocsát,
Isten meg nem hallja, bárhogy kérlel megváltást.
Holtában se más, csak bűnös, bűnös, bűnös.
Misi:
Ha a gyerektől is lopnak,
mit ér a tisztesség?
Mért irigylik mások örömét?
S mért vésze el a jó?
Misi: Bűnös, bánös, bűnös.
Pósalakí bácsi: Bűnös örökkön bűnös. |
|