Sokat hajlongtam és markoltam, az ásómnak nyelét
Kerek tíz év munka iszonyú adó!
Végül megtaláltam a legnagyobb aranyleleményt,
Ez a jószerencse pont nekem való!
Hősként ünnepelnek otthon majd, hisz vagyonos vagyok,
S van egy hercegnő, ki házasulandó.
Talán adhatok a királyságnak néhány szép napot,
Mert a korona, ez pont nekem való!
Nem lesz itt többé semmi viszály!
Éljen a büszke Preminger király!
Most nékem hódol föld és az ég!
Mindenképp!
Mert, ha elveszem a hercegnőmet, minden az enyém
Lesz egy címerem és sok-sok földi jó.
Az a hercegnő, tán hűvös lesz, de szemében a fény
Nekem azt mondja, ez pont nekem való!
Szilenció! Nem! Minek a szó?
Ez a kis gonosz fiú nem fut el, mert hercegnője elutasító!
Áh! Ez csak pillanatnyi hátrányt jelent
Mégsem veszteség és az önérzetem nem sérti a szó!
Olyan adu van a kezemben, mit senki ki nem tép,
S ez a jószerencse pont nekem való.
Ámbár az is lehet, hogy a király eltünteti őt,
De én megtalálom, s vissza viszem óh!
És a királynő majd hálás lesz és mindenki előtt
Nekem adja azt, ki pont nekem való!
Ha az esküvőnknek vége lesz, elfoglalom a trónt,
S akkor Anelis a buta kis bohóc
Nekem adja majd a kastélyát és minden fél jót.
És a koronát mely pont nekem való.
Így hát, peszegjen a pezsgő fiúk, gyöngyözzön a bor
Ez egy olyan terv mi el nem rontható.
Olyan nagy leszek, mit Nagy Károly volt rég valamikor
Ez a kemény munka pont nekem való!
Pont nekem való! |
|