Hát a szerencsédnek vége
És a néped éhezik,
Mert a libamájon túl nagy az adó.
Talán későn kapok észbe,
De a vagyonomat itt
Most felajánlom, úgy ahogy való.
De hogy ösztönzést is kapjak,
Én is kérek valamit
Egy kis csekélységet,
Szinte kár a szó!
Hogyha pénzt kell érte adjak,
Rögtön át is adom itt
A koronádért, mely hozzám való.
Így hát csendüljön a zsoltár
És a gyűrűt én hozom.
Hogyha tánc kell, legyen talpalá való!
Gyere vár minket az oltár
És a nagylakodalom,
Hát légy királynőm, légy hozzám való!
Légy hozzám való!
|
|