Ophelia:
Mért teszed ezt velem, te kedves szörnyeteg
Miért azt bünteted, ki téged úgy szeret
Hisz itt élsz velem, de köztünk már űr mereng
Nélküled nem bírom, segíts hát nekem
Beszélek hozzád, de te nem válaszolsz
Szívemből szeretlek, de te elzárkózol
Könyörgöm szeress, nyílj meg hát énfelém
Mert nagyon hiányzik, hogy mellettem legyél
Itt vagy velem, de léted éget
Fájó szívem el nem érhet
Szörnyű az érzés, hogy távol vagy már
Azt mondtad szeretsz, és mégis eldobtál
Mondd mért gondolod, hogy oly természetes
Hogy minden gondodban ott vagyok veled
Rám nem vigyázol, és már értem mért tiltott tőled apám
Hidd el, majd hiányzom a halálom után
Itt vagy velem, de léted éget
Fájó szívem el nem érhet
Szörnyű az érzés, hogy távol vagy már
Azt mondtad szeretsz, és mégis eldobtál
Veszélyes lehet a magányos szív
Az, amit érez hatalmas kín
Gyötör az érzés, hogy nem mondod el
Bent a szívedben mit is érzel.