Ádám: Már odaadtam neked mindent,
Amit a lelkemért kapok.
Közben eltitkolom,
amit az égből olvasok.
Már eladtam érted sok hamis jelet,
Sok hazug jóslatot,
És úgy szégyellem, hogy mást gondolok!
Nekem nem kell más,
csak az áj, és a tündöklő csillagok.
Nekem nem kell más,
Csak amit érted a lelkem régen elhagyott.
Nekem nem kell a pénz,
Nekem nem kell a rang,
Mert az mind múló dolog.
Csak a szellem legyen szabad, és a lélek!
A tudás, amit ez a kor nem ért meg.
Hogy elmondjam végre, amit biztosan tudok.
Van egy álmom:
Hogy megtalálom a titkot,
Amivel az örök fény jön el,
Hogy a Világ szép legyen.
Van egy álmom:
Hogy megtalálom a tudást,
Amitől a szellem tündököl,
Hogy a sötétség múljon el.
Éva: Örült vagy, mindenki biztos ebben!
Gúnyolnak Téged, és sajnálnak engem!
Tőlem lettél nemes.
Bevettünk a családba.
Hát fizess meg érte,
Ahogy a rangom kívánja!
Már rég nem kérlek, hogy kísérj a bálba.
Pedig én vagyok a legszebb, ezt mindenki látja.
Csak Te nem veszed észre, hogy Én is csillag vagyok!
Nekem ragyognom kell!
Nekem virulnom kell!
Mindig az eget bámulod.
Találnál itt is csillagot!
De Te észre sem veszel!
Nekem ragyognom kell!
De miattad örökké pirulnom kell!
Neked mindegy, mivel járok.
Neked mindegy, kivel járok!
Te észre sem veszel!
Ádám: Mondd, hol van az a nő,
Aki hasonlított rád,
Akivel megállt az idő,
És szép volt világ?
Mondd, mért nem hiszed el,
Mit régen elhittél,
Hogy a szellem tesz nemessé,
És a rang semmit sem ér?!
(Együtt)
Ádám: Hogy megtalálom a titkot,
Amivel az örök fény jön el,
Hogy a Világ szép legyen.
Van egy álmom:
Hogy megtalálom a tudást,
Amitől a szellem tündököl,
Hogy a sötétség múljon el.
Éva: Nekem ragyognom kell!
Nekem virulnom kell!
Mindig az eget bámulod.
Találnál itt is csillagot!
De Te észre sem veszel!
Nekem ragyognom kell!
De miattad örökké pirulnom kell!
Neked mindegy, mivel járok.
Neked mindegy, kivel járok!
Te észre sem veszel! |
|