Éva: oh, élni oly édes, oly szép!
Az Úr: És úrnak lenni...
Ádám: Mindenek felett!
Éva: Érzem, hogy gondoskodnak felőlünk.
Ádám + Éva: Hálánk száll az úrhoz, ki vigyáz ránk, és vezet!
Éva: Úgy áldom őt, és áldalak Téged, hogy forró vágyadból a világra születhettem én.
Minden szavam csak Téged éltet, hogy árnyékod lehetek én!
Ádám: Ne szólj így, Éva! Meg ne szégyeníts!
Mi volna a szó, ha te nem értenéd?
Mi volna a csend, ha nem hallgatnád velem?
Az egész világ csak tőled szép!
Minden mi van csak a Tiéd!
Csak veled szép!
Hidd el, üres árnyék lennék nélküled!
Ádám + Éva: Hálánk száll az Úrhoz, ki megalkotott!
Éva: Hálám száll hozzá , hisz létre Ő vágyatkozott.
Ádám: Mi volna a szó, ha te nem értenéd?
Éva: Mi volna velem egyedül, árván?
Ádám + Éva: Csak veled értem! Miattad érzem!
Csak téged áldlak! Imámba zárlak!
Hálánk száll az Úrhoz, ki vigyáz ránk, s vezet!
Ádám + Éva: Hálánk száll az Úrhoz, ki megalkotott!
Hálám száll hozzá , hisz létre Ő vágyatkozott.
Mi volna a szó, ha nem értenéd?
Mi volna velem egyedül, árván?
Csak veled értem! Miattad érzem!
Csak téged áldlak! Imámba zárlak!
Hálánk száll az Úrhoz, ki vigyáz ránk, s vezet! |
|