Az Úr: Te, Lucifer! Hallgatsz? A világ megteremtve,
és neked egy szavad sincs dicséretemre?
Vagy e remekmű nem tetszik talán? (próza)
Lucifer: Mi tessék rajta?
Hogy néhány anyag összevissza gyúrva egymást űzi,
taszítja, vonzza, férgekben kel most öntudatra?
Ohohó! Mi tessék rajta? Hát, mi tessék rajta?
Az ember ezt, ha tőled ellesi, saját vegykonyhájában szintén megteszi.
Hát, mi tessék rajta?
Neked csak játék, és elég ostoba.
Megy körbe, körbe. Nem unod meg soha.
Lehetne isten, nem féreg embered,
de nem adom neki azt, ami járna!
Nem adom neki a tudást, és az örök fényt!
Hát, mi tessék rajta?
Saját képedre gyúrtad embered.
De megijedtél, hogy a hatalmadra törhet.
Hát, kitartod inkább, óvod, vezeted, hogy
Eszméljen, szüksége nem is lehet.
Hát, mi tessék rajta?
Az Úr: Csak hódolat illet, nem bírálat!
Lucifer: Nem adhatok mást, csak mi lényegem!
Dicsér eléggé e hitvány sereg,
És illik is, hogy dicsérjenek!
Te szőtted őket, mint árnyát a fény.
De mindöröktől fogva élek ÉN!
Az Úr: Hazudsz Lucifer! Én teremtettelek!
Lucifer: Ezt én is épp úgy mondhatnám neked!
Az Úr: Én anyagot szültem.
Lucifer: De enyém a tér!
Az Úr: Életet adok.
Lucifer: De a halál enyém!
Győzhetsz felettem, mert az végzetem!
De fölkelek megint, lásd, nem bírsz velem!
Az Úr: Te árnyékban jársz.
Engem fény vesz körül.
Lucifer: Vagy eszméid között vagyok az űr.
A reménnyé kétség, és lehangolás.
A Lucifer kicsit, kicsit határadás. |
|