Juvenalis:
Egy reggel úgy ébredsz,
Hogy másképpen látsz mindent.
Eltűnt a megszentelt varázs.
Nem hív a messzeség,
És nem kísért a végzet.
Kényelmet, megnyugvást vársz.
Ne kérdezd, hogy kiről van szó.
Én vagyok az, aki más lett.
Szavamból eltűnt a láz
Minden más üres póz.
Elhíztak mind az apostolok.
Álmuk egy jól menő ereklyebolt.
Rossz üzlet volt a prófétaság,
Ma csak az fut, ki bóvlikat gyárt.
De ha van még, kit nem szédít a pénz.
Aki érdekből nem feküdt le még,
Akit nem vernek át a fellengzős dumák,
Ha csak rám néz, barátot lát.
Költő vagyok, és fiatal még,
És nem láttam én a Bölcsek Kövét.
A válaszig talán soha nem jutok el,
De amíg élek kérdeznem kell.
S akit így fűt a türelmetlenség.
Akit kínoz, hogy sok mindent nem ért.
Aki átlát ma már a dolgok látszatán,
Velem kérdez, mellettem áll.
Tömeg:
Akit így fűt a türelmetlenség.
Akit kínoz, hogy sok mindent nem ért.
Aki átlát ma már a dolgok látszatán,
Mindig velem kérdez, mindig választ vár.
|
|