Néró:
Na milyen voltam anyukám?
Poppaea:
Akárhogy is fáj, Néró itt a sztár!
Áldott nagy művész vagy drágám.
A sikered elképesztő.
A közönség ájul, és rajongva bámul,
Bár van egy-két irigykedő.
Néró:
A jó anyukám az utamban áll,
És Octavia is csak nyűg.
E két gonosz nő a vesztemre tör,
A muter már tanúkat gyűjt.
Ketten:
Mi ketten egy ábrándnak élünk,
Szívünk csak fantáziál.
Hosszú az élet, de a megváltó végzet
Elindult, úton van már!
Agrippina:
Seneca! Életemre tört a szörnyeteg.
Az ügynökei majdnem megöltek.
A nyílt tengeren hajóm szétesett.
A testőrség egy szálig ott veszett.
Úszva partot értem, de azóta követnek.
Seneca:
Még változhat a helyzet,
Most el kell tűnnöd Rómából.
Agrippina:
Késő! Barátom, lehet, utoljára láttalak.
Seneca:
Ugyan, ugyan!
Néró:
Mama!
Agrippina:
Fiam! Hű anyai szívem
Féltéssel őrködne sorsodon,
De érzem, egyre csak távolodsz tőlem.
Rosszul súgnak rossz tanácsadók.
Átkozott az, ki tőlem elrabol.
Néró:
Rémképeket látsz, édes mamám.
Azt mondják, ez már a korral jár.
Hűségemben nem kételkedhetsz.
Néró most is a régi jó gyerek!
Agrippina:
S a délelőtti gyilkos merénylet?
Ajtónál az őrség mit jelent?
Néró:
Félreértés, apró túlkapás.
A vétkeseket máris kirúgták.
Szokásod, hogy mindent túldramatizálj.
Agrippina:
Kisfiam!
Néró:
Ma egyszerűbb a képlet:
Rajtam kívül nincs más sztár!
Agrippina:
Kegyetlen vagy, sohasem szerettél!
Néró:
Csak használtál, hogy célodhoz érj!
Agrippina:
Tudd meg, hogy mindent nekem köszönhetsz!
Kígyót melengettem keblemen.
Néró:
Elfáradtál, meg kell pihenned.
Agrippina:
Nincs több felvonás.
Ha véget ért a dráma
Néró:
Kezemben van minden szál.
Octavia:
Mit tedd veled?
Megváltozott minden.
Nincs már erőm, reményem.
Hová lett büszkeségem?
Szívem!
Agrippina:
Octavia!
Néró:
Keserű sóhaj bennem a dal.
Kerül az álom, nem vígasztal.
Magányom mélyén így talál rám,
Csak egyszer tettem volna asszonnyá!
A létezés csak egy múló pillanat,
Csupán egy cérnaszál, mely könnyen elszakad.
Britannicus hangja:
Jön az elmúlás!
Jön az el-mu-llás!
Néró:
Octaviám! Kegyetlen, végzetes nap,
Mely elvette áldott létedet.
Róma most sír, s nekem a szívem
Meghasad!
Megreped.
Agrippina:
Néró!
Néró:
Majd jövök.
|
|