Octavia:
Mit tett velem? Megváltozott minden.
Nincs már erőm, nincs már több reményem.
Hová lett büszkeségem?
Sóvárgó koldus lett a szívem.
Sok férfi volt az életemben régen,
Míg ő nem jött, csak játszottam a tűzzel.
Félelmem űzött hozzá, így lettem holtomiglan rabbá.
Keserű sóhaj bennem a dal,
Kerül az álom, nem vigasztal.
Magányom mélyén így talál rám a hajnal.
Fejemet lehajtva némán,
Szemeim lehunyva várnám,
Hogy átölelje testem, s fellobogjon bennem
Egyesülve véremmel.
Hogyan mondjam el, hogy ő kell?
Hogyan mondjam el, hogy féltem?
Néha olyan furcsán, kegyetlenül néz rám.
Mégis minden éjjel várom őt.
Jaj, nem szabad megtörnöm egészen.
Úgy fojtogat a vágyódás, a szégyen.
Egyetlen boldog percre, egyetlen lélegzetre vágyom.
Keserű sóhaj bennem a dal,
Kerül az álom, nem vigasztal.
Magányom mélyén így talál rám a hajnal.
Fejemet lehajtva némán,
Szemeim lehunyva várnám,
Hogy átölelje testem, s fellobogjon bennem,
Egyesülve véremmel.
Hogyan mondjam el, hogy ő kell?
Hogyan mondjam el, hogy féltem?
Néha olyan furcsán, kegyetlenül néz rám.
Mégis minden éjjel várom őt.
Csak egyszer könyörülne rajtam
Lángra gyújtva hűvös ajkam.
Feltüzelve szomjam,
Rám borulna szótlan,
Csak egyszer tenne végre asszonnyá.
|
|