Megtalálod Nérót, ha bármit ér a séród,
S ha jó apád az utcára lök.
Róma nem Chicago, ó, de itt is áll a zászló,
Ha villogunk a kiscsajok között.
Fellendült az üzlet, hogy Néró ügyfelünk lett.
A kuplerájok császára ő.
A szakma újra sikk lett, itt megbecsülnek minket,
Drágakő a könnyűvérű nő.
Néró:
Az államélet untat, álruhában ágyba bújva
Néha-néha kell egy kis nyüzsgés.
A Fortunában táncol, nem sokáig tétovázom,
Pláne, hogyha bíztatóan rám néz.
Jól eső a mozgás, az esti nagy zabálás.
A fácánsült s a mártás után.
Az ember egyet böffent, s a lelke mennybe röppent,
Érzi azt, hogy kéne már egy lány!
Az izgalomtól reszket a hófehér kis májam is
Egy férfiért, ki tettekre képes!
A helyzet sajnos rémes, a rámenősebb nagylegények
Lányos arcú kisfiúkkal élnek.
- Egy nyughatatlan lélek, kit megtiport az élet,
Csak arra kér, hogy vedd észre őt!
Bár nem vagyok egy tág ész, egy Ciceró, egy lángész,
De a feladathoz mindig felnövök!
Emlékezz rám, Néró!
Néró:
Felismert a disznó! Mint besúgó még hasznos lehet?
Státuszunk már nincsen, de nézz be holnap reggel,
S a titkárságon add le címedet.
Hadd merüljünk végre az édes élet sűrűjébe
Egyszer-egyszer kell egy kis balhé!
Mi nem tűrjük a címkét.
Az idegenek rusnya képét,
Jókedvében más is összetörné.
Nérót és a bandát, ha borotvált a burád,
És római vagy, bátran kövesd.
Senki más, csak Néró, ő kevés a jelszó
Reszkessenek sötétbőrűek!
Bandatag:
A színházban ma éjjel császári fivéred?
Néró:
A Britannicus?
Bandatag:
? drámája megy.
Néró:
Ó, ez aztán az ötlet! Barátaim, gyertek!
Egy jó kis botrány, s vérünk felpezseg.
Britannicus:
Zeuszra mondom, ez a lányka csupa kellem, csupa báj.
Édes a csöpp kis szája, hamvas a bőre, úgy vágyom rá.
Szembogarában tűz ég, úgy perzsel e forróság!
Esküszöm rá, hogy szűz még, s az álma csak hozzám száll.
Ah, ne riadj meg vágyamtól, jöjj ide, édes lány!
Dobd le a könnyű kis tunikád!
Néró:
Hogy lássuk végre a kis macikád!
Britannicus:
Paraszt!
Bandatag:
Mit mondtál, pojáca?
Britannicus:
Kibeszél itt tippagyén, ez Thália temploma!
Bandatag:
Nagyképű hólyag, de nagy művész!
Halljuk a folytatást!
Bandatag:
Az ilyen száraz dallamhoz zaftosabb szöveg jár!
Bandatag II:
Hagyjuk a fickót szenvedni, szavalj tovább, pajtás!
Britannicus:
Dobd le a könnyű kis tunikád!
Hogy egy lehess vélem egy éjjelen át.
Bandatag:
Ez az!
Britannicus:
Na ég! A művészet halmazállapot! Ha jó a publikum,
Én képlékeny vagyok. Az ilyen bunkók előtt jéggé fagyok.
Bandatag:
Mi van?
Britannicus::
Bunkó? Zeuszra mondom, ez a lányka csupa kellem, csupa báj!
Édes a csöpp kis szája, hamvas a bőre, úgy vágyom rá.
Mint éjjeli lepke a tűzben, ha perzseli forró láng,
Hogy vad bujaságban, e szűzben egy férfire vár csak ? rám!
Meg ne ijedj, ha látod, na kezdjük el, édes lány!
Dobd le a könnyű kis tunikád?
Néró:
Hogy lássuk a szőrös?
Bandatag:
Na de fiúk! Na de lányok!
Két, hár?, és!
Bölcs vezérünk, Néró zengje hát a jelszó
A görögöt, törököt, örményt ütni kell!
Tiszta lesz a nemzet, ha Róma erre gerjed
S ha elcsattan egy pofon,
Kinek nem tetszik, az tűnjön innen el!
Kiprios:
Kotródj innét, tűnés!
Juvenalis:
A testvérem vagy!
Kiprios:
Na és?
Juvenalis:
Ha elkapnak az őrök, véged! E szörnyű szenvedély?
Kiprios:
Elpusztít, öcsém! De mámor nélkül mit ér az élet?
Juvenalis:
Gyere már, jön valaki! Gyere már!
|
|