Juvenalis:
 Egy reggel úgy ébredsz, hogy másképpen látsz mindent.
 Eltűnt a megszentelt varázs.
 Nem hív a messzeség, és nem kísért a végzet.
 Esténként kocsmákba vágysz.
 
 Ne kérdezd, hogy kiről van szó!
 Úgy, mint én, magadra gondolj!
 Szavamból eltűnt a láz.
 Minden már üres póz.
 
 Napfénytől, zöldmezőtől illatos az ének.
 Izzadtan fűzök szóhoz szót.
 Hervadt kis szirmok közül lopkodván a mézet,
 Megértve rosszat és jót.
 
 Ne kérdezd, hogy miért van így!
 Hol van már az, ami hajszolt?
 Szememből eltűnt a láz.
 Minden más üres póz.
 
 Hátam mögött a történelem:
 Sok dicsőség. és tengernyi szenny.
  | 
				
		 
 | 
			 
		  
		 |