Will:
Hát így vagyunk? A komédia véget ért.
Csak játék, csak játék volt a szenvedély.
Véget ért, ami szép, ami lelkesítő volt,
Mint őszi levél, a szerelem sárba hullt, közel a tél?
Nézem, csak nézem e kavargó maszkabált,
És érzem, érzem, az én időm lejárt.
Véget ért, ami szép, ami lelkesítő volt,
Elfújta a szél, és ez a szív új csodát nem remél.
Hát lángoljon szégyenében a szép, új világ!
Bámulja más tükrében idétlen önmagát!
Ha nincs más remény, csak az, hogy gazember legyél,
A pálcám én eltöröm, varázsom véget ér.
Egy álom az életünk, egy álom csupán,
Egy múló pillanat a nagyvilág forgószínpadán.
És nincs már dal, szerelem, ami bánatom oldja,
Elfújta a szél és ez a szív új csodát nem remél...
Hát lángoljon szégyenében ez a tékozló világ!
Játsszátok nélkülem tovább e maszkabált!
A pálcám én eltöröm, varázsom véget ér,
Elfáradt szívem már csak békét remél...
|
|