Kórus:
Menjünk, menjünk, ott kell legyünk!
Ki tudja, mit hoz az új szereposztás...
Fordult a kocka, s a színpad is más,
Arat a könnyed szórakozás!
Menjünk, menjünk, vár a helyünk!
Kit érdekel a tegnapi dráma?
Ma új sztároknak tapsol a nép,
És unja Shakespeare-t a közönség!
Lord Cecil:
Szórakozni vágyik itt az udvaronc,
A szolganép és a vigéc,
A tábornok és a közlegény,
A tisztelendő úr és az ítész.
Unalmas már, ha sok a szöveg,
Zenére, táncra vár a tömeg,
Divatjamúlt a régi viszály,
S a király is színházba jár!
Kórus:
Menjünk, menjünk, ott kell legyünk!
Ki tudja, mit hoz az új szereposztás...
Mindenfelé terjed a hír,
Hogy nem divat már Will Shakespeare!
Seal és Darklin újra szabadon, kart karba öltve jönnek.
Seal:
Fordult a kocka, szabadok vagyunk!
Mi lent volt eddig, most fölkerült:
S mi fent volt, leszállt... Vagy mégsem?
Darklin:
Drágám!
Te vagy az új király belső bizalmasa,
S ha kéred, én hűséges szolgálód leszek.
Seal:
Nyomjunk pecsétet rá! És szentesítsük
E kölcsönösen előnyös üzletet!
Darklin:
És Shakespeare? Vele mi lesz?
Seal:
Felejtsük el!
Csak játék volt a színház, gyerekdolog,
Az új rendszerben írjunk új színlapot!
Lord Cecil:
Shakespeare nevét hallottam. Ne halljam többet!
A Titkos Tanács úgy határozott...
Darklin:
Shakespeare?
Ki az? Nem ismerem...
Lord Cecil:
Egy bukott ember.
A régi rendszer kiszolgálója volt.
Seal:
Talán csak álnév, s valaki mást takar.
Lord Cecil:
Lelép a színről, s többé már nem zavar. |
|