Anne:
Nyáréjszakán, domb oldalán égtünk szerelmes lázban.
Az esküvőn már szívem alatt hordtam gyermekünk.
Mit tettél, William? Oly idegen, magányos úton jársz!
Nincs ez jól! Fájdalom, de hozzám vissza nem találsz!
Valaki más vagy már, mióta elhagytál!
Az, aki te voltál nekem, fiatal és szép kedvesem,
Az a szerelem elszállt, vissza sose tér.
Az élet csodáiról meséltél szerelmes nyári lázban,
Meghalt már a mi szerelmünk, és halott a gyermekünk.
Mit tettél, William? Oly idegen, magányos úton jársz!
Nincs ez jól! Fájdalom, de hozzám vissza nem találsz!
Valaki más vagy már, mióta elhagytál!
Az, aki te voltál nekem, fiatal és szép kedvesem,
Az a szerelem elszállt, vissza sose tér.
A szívem alatt gyermekünkkel, hófehér ruhában
Nem tudtam, milyen kegyetlen ez a komédiás világ!
Mit tettél, William? Oly idegen, magányos úton jársz!
Nincs ez jól! Fájdalom, de hozzám vissza nem találsz!
Valaki más vagy már, mióta elhagytál!
Az, aki te voltál nekem, fiatal és szép kedvesem,
Az a szerelem meghalt, és vissza sose tér.
Soha már, soha már...
|
|