Sadler:
Ritka szép időnk van, nemdebár,
S az életünk nem mostoha.
Drága férjed, William
Nagylelkűen küld pénzt haza.
Boldog az, ki bármit megvehet,
Házakat és földeket,
Jóbarátom, Shakespeare úr
Az ért ám az üzletet!
Ha pénzed nincs elég,
Az életed csak szolgaság.
Ha van mit költened,
Tiéd a földi boldogság!
Népek:
Ha pénzed nincs elég,
Az életed csak szolgaság.
Ha van mit költened,
Tiéd a földi boldogság!
Sadler:
Ki lángeszű poétát nem becsül,
Az műveletlen s ostoba.
Jóbarátom, William
Nagylelkűen küld pénzt haza.
Ajánlhatom befektetőnek is,
Mert jól hoz ám a kultúra!
Nagy üzletember Shakespeare úr,
És egyre több a birtoka.
Ha pénzed nincs elég,
Az életed csak szolgaság.
Ha van mit költened,
Tiéd a földi boldogság!
Népek:
Ha pénzed nincs elég,
Az életed csak szolgaság.
Ha van mit költened,
Tiéd a földi boldogság!
Sadler:
Mondom én, hogy Shakespeare úrnak
Párja nincs e földtekén,
Utca lesz majd elnevezve róla
Stratford főterén.
Népek:
Mondom én, hogy Shakespeare úrnak
Párja nincs e földtekén,
Utca lesz majd elnevezve róla
Stratford főterén.
Sadler:
Az asszony olyan művész, aki szeret költeni,
Ha a férjét nem is, de a pénzét élvezi.
Mit árul, jóember? Csak nem könyveket?
Vegyünk valami jó kis rémtörténetet!
Könyvárus:
Uram, ezek itt Will Shakespeare versei!
Sadler:
Na, nézd csak, Anne drágám, a férjed mily ügyes!
Megír ilyen szonetteket, és ezzel is keres!
|
|